Átlagos életemet élem egy nyolcadik kerületi piciny lakásban, melynek falai közt dőltem romba vagy vetett szét boldogság, zsibongtam vagy némultam, terveket szőttem és megvalósítottam, álmodtam vagy álmatlanul forgolódtam, és rohantam.
Őrült tempó, kapkodás, rohanás, stressz. Versenyfutás az idővel, önmagammal. Ezen a versenypályán távolról intettem családomnak, barátaimnak, terveimnek, a pályán pedig sehol a célegyenes, majd a sors, egy váratlan fordulat kényszerített megállni, s lehetőséget kínált számomra.
Hamarosan Észak-Írország csodálatos és nyugodt vidéki tájai nyugtatták lelkem, s tapasztaltam nyüzsgő városi létemtől egészen eltérő életformát.
Tanyasi magány, ahol csupán a kutya vonyítása és a kakas hajnali kukorékolása veri fel a síri csendet.
Békés napok, melyet nem fertőznek feladatok, tervek, az idő múlása. Bőven jut idő olvasni, zenét hallgatni, hosszasan szürcsölgetni fekete teám, jógázni, sütni-főzni. Most nem térképpel és pontos útitervvel falom fel egy város múzeumait, nevezetességeit és töltöm időm éttermekben, kávézókban.
Fejem felett a felhők rohannak, szállnak sebesen, bújócskázik mögötte a ragyogó napsütés, alatta terül el a végeláthatatlan zöld táj, melyet gyakran frissít könnyű zápor. A hatalmas erejű szél lökdösi testem, tépi hajam és csípi pirosra az arcom.
Az éjjeli égbolton tökéletesen kirajzolódik az Orion, a hatalmas vadász csillagképe, aki a vérben forgó szemű Bikával harcol. Szédületes látvány, amit hullócsillag jelensége tesz feledhetetlenné. A tökéletesen sötét éjszakákon a csillagok által megvilágított utakat, ösvényeket fedezem fel, hosszas séták és futó edzések, vagy akár napsütötte tóparti edzések, kirándulások a testemet is frissítik.
Magam tudtamódosító kirándulásként éltem meg ezen napokat, rengeteg új tapasztalatot és élményt szereztem, melyek közül amolyan kis apróságnak számító események tettek igazán boldoggá. Városi lány vagyok, betondzsungel lakója, net és mobilfüggő, naponta magas sarkúban és sminkben teszem mára feleslegesnek gondolt teendőim, salátát, csirkét és halat eszem, az ételeket precízen recept szerint készítem, mindig tiszta a kezem, a ruhám és félek az állatoktól.
Az utazás során bakancsban másztam a sárban és trágyában, autót bontottam, lökhárítót ragasztottam, lovat simogattam, zsákoltam egy helyi boxteremben, bárányt és malacot sütöttem, vak sötétben futottam és térdig gázoltam egy sáros ösvényben, kerítést másztam, életemben először láttam hullócsillagot, bőrig áztam.
Észak-Írország legnagyobb tava, a Lough Neagh hatalmas méretével, part menti fáival és a hullámzó víz felszínén csillogó naplemente látványával...
... a tó egy kis szigete, a Ram-sziget a természet halk neszeivel, magányos fáival, zöldellő mohás erdei aljzatával és megismert legendájával...
... az északi partvidék gigantikus szikláival, a tenger erőteljes és energikus morajlásával, legelésző tömzsi birkákkal...
... és a Glenariff erdei park a zöldellő ösvényeivel és vízeséseivel szívemet rabul ejtette.
Menthetetlenül…
Köszönöm barátomnak ezt a lenyűgöző és tanulságos utazást! Megváltoztatott!
