víkend

Legvadabb rémálmaimon túli, szörnyűséges heteken vagyok túl. Őrölt tempó napról napra, 12-15 hosszú, idegtépő órák a munkahelyen. Testemtől egyre inkább elmaradva kullogtam, és próbáltam egyik napot zúzni a másik után.
Majd az áhított szusszanás, laza péntek, melyet egy kellemes hétvége követett. Én. Bringa. Barátok. Család.

Gerlóczy Kávéház

Rajongásom egyértelmű. Francia hangulat, polgári enteriőr, hangulatos belvárosi terasz. Számomra egy tökéletes nap itt kezdődik, egy finom kávé és gőzölgő vajas croissant elfogyasztásával egy hatalmas fa árnyékában. Általában nem kedvelem hosszú, ragacsos, édes kávéverziókat, de a hőségre való tekintettel a jegeskávé mellett döntöttem. Hatalmas, dús tejszínhab torony alatt kávéban hűsölő vaníliamagoktól sűrűn pöttyös édes fagylalt bizonyítja számomra ismét a kimagasló színvonalat, amelyet már megszoktam visszatérő vendégként.

Szabadság híd

A híd, mely megdobogtatja szívem. Csodás kilátás Budapestre hajnalban, napsütésben, éjjel. Bármikor kelek át rajta, soha nem feledem az elém táruló várost imádni.

Kopaszi gát

Évek óta egyre felkapottabb park, amely nem csoda, hiszen páratlan friss, zöld gyeppel, gyönyörű virágokkal és bisztrókkal várja a betonlakókat egy kellemes limonádé délutánra. Számomra elsődleges célpont, mikor szemem zöldre vágyik, testem pedig a természetben heveredni. Egy gesztenyefa árnyékából lesheted az emberek közt szocializált krúzoló kacsákat, de nem kevésbé élvezetes az izmos kajakos fiúkat a kajak edzéseket bámulni.

Fruska Bisztró

Édes élet. Cuki. Szörp. Lampion. Piknik. Romantika. Mese. Gyermeki báj. Guruló málna fröccs. Szóda. Duna kavics. …ez a fruskák vattacukor délutánja.

Kertem

A bringás szíveket vonzza a bohém városligeti kert. Betekerve, majd láncra verve hagyva bicód, jól esik az izzadt testnek egy hűs kronenbourg a színes lampionok alatt, a csábító grillezett balkán burger illatfelhőben. Kedvenc nyáresti időtöltésem. Különösen a brutál cukker unokaöcsém frissítő vízi támadásával...

Vasárnapi randi a málnával, banánnal és csokival

40 fokban tökéletes programválasztás tortát sütni aprócska forró konyhában. A sütőből áradó forróságon csak a szívemben érzett melegség tesz túl, melyet az elkészült torta látványa kelt bennem. A választást a csakapuffin bloggerével, Judittal való levelezésem ihlette, illetve a málna iránti vágyakozásom. Az örök kedvenc még mindig a málnás cheesecake brownie, de azért ez a kistesó is ízletes nyalánkságnak bizonyult: a két brownie réteg közt elterülő banán és málnahab tömény kalandja.

Banános - málnás csokitorta

Brownie alap I.:
200 g étcsoki200 g vaj
250 g cukor
3 tojás
110g liszt

Brownie alap II.:
50 g étcsoki
50 g vaj
60 g cukor
1 tojás
35 g liszt


2 banán
2 dl tejszín
50 g porcukor
20-30 dkg málna

Előmelegítjük a sütőt 180 fokra.

A csokit megolvasztjuk.
A puha vajat habosra keverjük a cukorral, majd hozzáadjuk a tojásokat, és végül a lisztet, jól kikeverjük. Jöhet hozzá a csoki is, amellyel simára keverjük, s egy 23 cm átmérőjű kerek tortaformába öntjük és sütjük kb. 30 percig. Hagyjuk hűlni.
Elkészítjük a másik lapot is egy másik tortaformában, de ezt csak úgy 15-20 percig sütjük, majd hűlni hagyjuk.
A málnahabhoz a tejszínt kemény habbá verjük, a málnát leturmixoljuk és a porcukorral együtt a tejszínhez keverjük. Én használtam habfixálót is.
Ha a süti teljesen kihűlt, banánszeleteket helyezünk az alsó, vastag lapra. Jó sűrűn, hogy beterítse az egész lapot. Én egy tálban összetörtem, s elkentem a felületen. Aztán elegyengetjük rajta a málnahabot és rátesszük a vékonyabb lapot. Nekem a vékony lapot nem sikerült szépen elhelyezni, eltört. Talán jobban kellett volna ügyelnem a hab eloszlatására, kissé púpos lehetett.
Vonjuk be e a tetejét csokival. Étcsokit olvasztunk kicsi lábasban kicsi lángon, pár csepp olajat keverünk hozzá és ezzel bekenjük a felsőlapot és gyorsan hűtőbe tesszük, hogy rádermedjen.
Magam részéről az étcsokiból soha sem elég, de a cukorral óvatosan, simán lefelezem, s még így is ízlelőbimbó-bizsergetően édes lett.
A törött lap ellenére pompázatos íz és látvány, tökéletlenségével egy újabb büszkeségem, egy idilli hétvége zárásaként.

balaton. spinning. mámor.

Észveszejtő programon vettem részt szombaton.

A siófoki kikötőből délelőtt 10 órakor indult útjára egy hatalmas katamarán, nyitott fedélzetén 65 széthajtásra váró spinnerrel; őrült, izzadni vágyó fanatikusokkal és dübörgő zenével, amelynek szívritmust hevesebbre szabályzó ütemeit egyszerre tapostak meg az energikus lábak.

Ez volt a „Tekerj katamaránon” spinning rendezvény Paksi Attila és barátai szervezésében, ahol a szemfüles spinning rajongók 4 órát tekerhettek a Balaton vízén, Siófokról csordogálva Balatonfüredig majd vissza. Igen, résen kellett lenni, mivel a regisztráció elindulását követően néhány óra alatt lefoglalták az összes helyet a szerencsések. A hoppon maradtaknak sem kellett sokáig törölgetni könnyeiket, mivel egy gyors szervezésnek köszönhetően egy második járat is indult.

Jómagam az első menet résztvevője voltam. Korán keltem, hasítottam az autópályán, s remegő végtagokkal igyekeztem helyet foglalni, kényelembe helyezni magam. Most kísérőim is voltak. Barátnőm velem tartott a Balaton szépséges táját csodálni, és hűs árnyékban megpihenni. Nővérem és családja pedig a mólóról integetett a Katamarán után, széles mosollyal búcsúztatták a boldog, zajos tömeget, köztük engem.

Mindig viselek pulzusmérőt. Az ilyen esetekben nem kontroll, inkább csak tájékozódás miatt. Még hozzá sem értem a spinnerhez, de a pulzusom már az egekben. Ez csak további bizonyítéka volt izgatottságomnak és örömömnek, hogy itt lehettem, tekerhettem, átélhettem ezt a nem mindennapi élményt.

A különleges utazás indulását egy hatalmas hajókürt jelezte.

Az első órát számomra eddig ismeretlen két oktató, Burcsa Mónika és Muzsi Zsolt tartotta, a kaposvári XL Fittlesz Spinnig terem képviseletében. Mindig nagyon izgulok az első élményektől, de percről perce egyre nyugodtabbá váltam, hiszen profi és jó hangulatú bevezetése volt a kínzásnak.

Őket Molnár Andrea és Bánlaki Róbert követte. Az ő órájuk közben érkeztünk meg a balatonfüredi kikötőbe, ahol hosszú percekig el is időztünk, és megmutattuk a bámészkodó közönségnek mitől döglik a légy (Én). Közben az eső próbálta csillapítani a kedélyeket, de a hangulat ekkora már annyira felfokozott volt, hogy semmilyen természeti csapás sem tudta volna megakadályozni a pedálok zúzását.

Majd a nem titkolt kedvenc párosom volt soron, Dolnay Brigitta és Paksi Attila. A déli tüzelő napfürdőben lúdbőrözve követtem őket, s éltem át a katarzist. A 193-as rekord magas pulzus, a sós izzadtságcseppek által kimart égő szemek, béna cipő miatt érzett nyilalló talpfájdalom, bőrömet égető forró napsugarak és kiürült glikogénraktárak miatt fellépett hipoglikémia talán nem egy tipikusan kellemes élethelyzet, azonban mindez egy csoportosan elkövetett spinningelés közben a Balaton közepén eléggé csúcs érzés.

Az izom-zabálás Fruzsa Róbert és Zala Miklós közös órájával folytatódott, megérkezve közben a siófoki állomásra, ahol energia-löketként szolgált a parton várakozók kíváncsi bámészkodása, azt az érzést erősítve, hogy különlegesek vagyunk. A fiúk a végét egy brutális zúzdával zárták, megkoronázva ezzel a tökéletes spinning érzést.

Az önkívületemet tovább fokozta a lazító nyújtások közben felcsendülő Lana del Rey - Video games imádott dallamai.

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a „Tekerj katamaránon” minden idők legtutibb spinning rendezvénye, egy igazi unikum.

Köszönet és örök hála érte!

A rendezvény támogatói: Magyar Cukor Zrt., Opel Magyarország Kft., Balatoni Hajózási Zrt., Utacom.com, Szentkirályi Ásványvíz Kft.

midlife krízis

nővérem tortája szülinapomra

Nem olyan rég volt egy számomra fontos esemény. 

Hetekig készültem rá gondolatban, vártam, s persze közben elképzeltem, hogy milyen frappánsan vetem ide élményeimet, és átélt izomszaggató orgiámat. Azonban ahogy eltelt az élmény, rám tört egy azóta is kínzó ’depresszió’(?), nem volt hangulatom írni, neki esni, és megfogalmazni újabb mámorító pedálforgató önmegvalósításom. Talán túlzottan vártam, s elteltével üressé váltam.

Azon a hétvégén alaposan leteszteltem fizikai és mentális teljesítményemet. Kissé aktualitását vesztette a téma, de a hangulatom most engedi megfogalmazni.

Korai ébredést követően elindultam a világ másik felére, hogy részt vegyek barátnőm esküvőjén. Azonban nem ez volt az egyetlen számomra fontos esemény, hiszen másnap került megrendezésre a Fitbalance Nemzeti Egészség és Fitness Fesztivál a Papp László Budapest Sportarénában, nem mellesleg a harmincadik szülinapom.

Hosszú, lélek-őrlő hetekig tanakodtam, hogyan oldhatom meg ezt a kellemetlen egybeesést, egyértelmű a részvételi szándékom mindkét rendezvényen, azonban 250 km és néhány óra elválasztja az egyébként fárasztó programokat, amelyek közt nem ártana némi pihenés.

A fejtörést a Fitbalance-on megrendezésre kerülő 6 órás spinning esemény okozta. Az idei év a teljesítmény-hajszolásról szól. Eszelős módjára keresem a sport-programokat, megméretetéseket, persze saját súlycsoportomban, és igyekszem bátorságomat összekaparva részt is venni ezeken. Év elején határoztam el, hogy a harmincadik szülinapomat valamilyen megmérettetéssel ünnepelném.

Mikor felfedeztem, hogy ez a tekerés most a ’szinte már unalmasnak ható, semmi kihívást nem jelentő’ 4 óra helyett 6 óra, ráadásul a jeles napon, már láttam magam izzadva az életemért küzdeni…

kép

Hajnali kettő körül sikerült kirángatni magam a lelkes és ittas Tisza parti fiúk dorbézoló körgyűrűjéből, s búcsút venni a boldog ifjú pártól, majd 3 körül álmosan, de izgatottan hozzálátni a kevéske alváshoz. Szempillantás alatt, reggel 6 órakor jelezte a telefon, hogy ébredni kell és indulni.

Keserves utazás után a csípős, hideg szélben álltam a hatalmas épület előtt, majd jutottam be és próbáltam a helyemet találni a rengeteg ember, színes reklámok és dübörgő zene kavalkádjában.

Ásítozva vonszoltam magam, és egyre biztosabb voltam benne, hogy őrültséget csinálok. Akkor hirtelen nem is értettem, miért olyan fontos ez nekem, hogy mindezt bevállalom, csak egy pihe-puha ágy melegére tudtam gondolni a kemény nyereg és pedálok helyett.

Izgalmas volt ilyen hatalmas térben spinningelni. Fények. Színpad. Kedvenc oktatók, meg nem kedvencek is. Azonban az eddig tapasztalt endorfin fröccs elmaradt. Élveztem, de a hidegrázás nem jött. Küzdenem kellett a talpamban jelentkező fájdalommal is, ami kis idő után egész a bokámig hatolt, s a feladás gondolatát ébresztgette. A kedvemet szegte az utolsó két óra is az őrült ’jumpolásokkal’, mely nem igazán volt kívánatos 5-6 óra tekerés után. Inkább kínlódtam, mint élveztem, és életemben először ránéztem az órámra ’mikor lesz már vége’ sóhajjal.

Alapvetően nem maraton volt ez, hanem egymástól független 6 óra, többnyire változó közönséggel. Az Én környezetemben nem láttam mást hozzám hasonlóan végig tekerni, s az órák felépítése sem igazodott a több órányi igénybevételhez. Mert nem ez volt a rendezvény célja.

Magányosan tettem a dolgom, és próbáltam magam boldognak érezni, kizárni aggasztó problémáim. Hiszen ez volt a vágyam, és áldozatokat hozva ismét megcsináltam.

kép

Próbálok új erőre kapni, s holnap a Balcsin ismét szétcsapatni, hangulatomat felturbózni – Katamarán Tekerés 2012