fut

fut

Hosszú ideje izzasztom magam a legkülönbözőbb edzőtermi kardió gépeken. Zihálva mászom a virtuális Eiffel-tornyot a taposón, fülben dübörgő zenével tépem magam alatt az ellipszis trénert, vagy épp a spinnert teszem magamévá, de még a Jákob lajtorjája sem készít ki. Teszem a dolgom fáradtságot és pulzuskontrollt nem ismerve, és hiszem magamról, hogy állat jó kondiban vagyok.

Szeretek álmodni, akár nagyokat! Irigyelt sportolók teljesítményét álmodom magamnak, és csukott szemmel a lezárult szemhéjaim mögött pörög a film. A film, amely rólam szól, amelyben iszonyat jól nézek ki, domborodnak a kidolgozott izmaim, és küzdök azért, hogy bizonyítsam, Én vagyok a legjobb. Versenyen, erőpróbán nyújtok kiemelkedő teljesítményt, ahol az nyer, aki tovább bírja. Elképzelem az órák óta tartó megviselő fizikai és mentális munkát, amivel küzdök ellenfeleim ellen, akik egyre adják fel. Látom barátaimat, családtagjaimat, akik tövig rágott körmökkel izgulnak és szurkolnak értem. E közben a valóságban egy lány zúz valamelyik eszközön eufórikus állapotban úton a hirtelen halál felé lefehéredve, izzadtan, hideg rázva. Olyan jó…!

teljesítmény

Egyszer csak tovább gondoltam. Miért ne tenném meg valójában? Azt gondoltam rögtön, hogy nincs ”ki ájul le a spinnerről legkésőbb” verseny, és nagyon egyértelműen vezetett az út azon gondolatom felé, hogy futóversenyen indulok el. Ezt egy nagy röhögő görcs követte, majd 2011. december 31-én megvettem a téli futóruházatomat, mert persze nem szarozok a hülye futógéppel, megyek Én a mínusz 10 fokba ”futni”, mert kemény vagyok, és akkor az újévi fogadalmamnak eleget téve futóversenyre fogok készülni, el is fogok indulni, és be is érek a célba, élve. Az első terv nem kisebb volt, mint a 2012. április 1-én a Vivicitta 12 km-es távja. Aha…

Néha a terveket fel kell adni, és be kell látni, hogy nem vagyunk akkor királyok, így a következő terv 2012. április 22. Óbudai futófesztivál, méghozzá 7 kemény km.

fut

Minden tiszteletem azoké, akik bírnak, vagyis akik tudnak futni. Én egy ideje rovom a köröket az Orczy kertben, brutál mód mínuszokban, egyedül, a sötétben, reszketve attól, hogy valaki az életemre tör, az alkalmankénti egyetlen járókelőről mindig teljes bizonyossággal hiszem, hogy meg akar erőszakolni, de legalább motivált vagyok, futok, mint aki az életét menti. Sima ügy, gondoltam, ez nem kihívás többé.

Aztán be kellett látnom, amit futás címen művelek, az vicc. Ebben segítségemre volt Bálint, aki előtte tett első ”lépéseimet” széles mosollyal kísérte, majd örült, mert okoskodhatott. Én pedig legbelül ordítva sírtam, majd hozzáláttunk a munkához, minden mozdulatom módosításért kiáltott. Megszűntetni felfelé pattogásom, és testemet előrehaladásra bírni. Egyenes test, befeszített has, előretekint. Váll le, kéz enyhén ökölbe, és nem magam előtt hadonászva, hanem testemmel párhuzamosan lendületet venni. Lábammal lököm magam. Pulzuskontroll. Katasztrófa!

Remek érzés szembesülni a verseny előtt három héttel, hogy alkalmatlan vagyok. A technikát úgy érzem, képes leszek elsajátítani, de pulzusom kordában tartani számomra borzasztó nagy falat.

A helyzet az, hogy fanatikus vagyok, így simán bírok hosszasan 190-es pulzuson is durván működni fájó, égő izmokkal, azt iktatni. Azonban ez hosszú távon kinyírja a szervezetem, és épp célba érek, talán nem is rossz eredménnyel, de célvonaltól tuti a mentő visz el. Nem kéne…

A futó edzés eléggé embert próbáló volt. Az, hogy nem kizárólag elhivatottnak és kitartónak kell lennem, hanem használni azt az izét a fejemben, az agyamat, koncentrálni és összpontosítani, tőlem rengeteg energiát elvett, és a pulzusom már attól is egekben, hogy csak a futásra gondolok. Nagyon hosszú és kemény munka vár rám és Bálintra, de ebben is hiszek. Mostanában valahogy mindent elhiszek. Regisztráltam is a versenyre, így nincs visszaút.

verseny

El fogok indulni életem első futóversenyén három hét múlva, középmezőnyben végezni, túlélni, és úgy, hogy jelenleg nem is tudok futni. Aggódom.

Fegyelem. Önkontroll. Hit. Erő. Én. Megcsinálom!

marcsella update

Kezdem megtalálni önmagam ebben a blogban, így gondoltam összefoglalom a megfogalmazódott céljaimat, terveimet, valamint eddigi tapasztalataimat.

Két fő csapásiránya van jelen oldalnak, egyrészt megosztani eddig megszerzett ismereteimet az egészséges, fitt életmódról, élményeimet, recepteket, kiegészítve saját megpróbáltatásaimmal a kitűzött sportcéljaim elérése érdekében, másrészt szeretnélek megszólítani, motiválni, segíteni, találkozni veled, beszélgetni.

Az első soraim netbe vésése hamar nem várt fordulatokat hoztak, a "kihívás: hit" című írásomat hihetetlen nagy érdeklődés övezte, és mai napig az egyik legkedveltebb szösszenetek közt ékeskedik mondanivalójával. Több megható és számomra értékes visszajelzést kaptam, ami őszintén meglepett, zavarba hozott.

Figyelve a statisztikámat, érdeklődnek az emberek, azonban ennek nem igen ad hangot senki. Készítettem facebook oldalt, amellyel interaktívvá kívántam tenni ”marcsella”-t. Sejtettem, hogy a mozgósítás nehéz feladat lesz, de bízom benne, ha ezen soraimmal megfogalmazom céljaimat, ötleteimet, talán szívesebben csatlakozik hozzám bárki egy-egy gondolattal, visszajelzéssel, kritikával, hajlandósággal valami közös tettre.

A bejegyzésekhez nincs szükség regisztrációra, akár névtelenül hozzászólhat bárki, a diskurzusra alkalmas a facebook is.

A blog felületét kiegészítettem, melynek köszönhetően tovább lehet kalandozni olyan felületekre, amelyek jómagamat inspiráló személyekhez kötődnek, illetve olyan tevékenységet folytatnak, mellyel szimpatizálok. Közülük külön szeretnék köszönetet mondani spinner-blogger Zsoltnak és Dolnay Brigittának (Paksi Sport), akik hozzásegítettek az egyre gyarapodó olvasottságomhoz, illetve bíztató szavaikkal növekvő önbizalmamhoz és hitemhez is. Továbbá hálás vagyok Bálintnak, akivel ugyan néhány napja dolgozom együtt sport céljaim elérése érdekében, de lelkiismeretes, alapos és segítőkész munkájának köszönhetően hatékony edzésekkel tanulom az adrenalin-vezérelt őrült endorfin-föccs termeléssel járó tréningekkel szembeni tudatos sportolást. 

Az eddigi stratégiámat megtartva, azonban azt kiegészítve szeretnélek tehát Titeket mozgósítani: 

• meg akarlak hívni egy kellemes közös piknikre közös tornával kiegészítve,
• meg akarlak hívni egy közös sporteseményre, bringázzuk körbe együtt a Velencei-tavat, menjünk együtt futni, focizni, kosarazni, tollasozni…,
• meg akarom fogni a kezed, és segíteni akarlak első lépéseidben az új életmódod felé, segíteni akarok leküzdeni gátlásaidat, hogy önbizalommal és kellő hittel vágj neki az útnak,
• süssünk együtt süteményeket, beszélgessünk, figyeljünk egymásra,
• szervezzünk együtt programokat, álmodjunk akár nagyokat.

Duzzad bennem az energia, rengeteg terv feszíti szét fejem, amelyek megvalósításra várnak nem csak magamért, érted is.

Alapvetően gondolom, hogy az emberek többsége haszontalanul töltik hétköznapjaikat, elszaladnak a napok mellettük, ők fáradtságra, elfoglaltságra hivatkozva, vagy igénytelenek értékes idejükre. Nem csak másokra nem figyelnek, magukra sem.

Emellett számos olyan ember is akad, akiknek lenne igényük igényesen élni, azonban egyéb tényezők akadályozzák ebben, melyek szerintem leginkább a szorongás és elmagányosodás.

Nem akarok okoskodni, beleszólni mások életébe, ítélkezni, jótékonykodni, magamat mutogatni és erőszakolni az emberek orra alá, csak Én is szeretném az időmet hasznosan eltölteni. Lassan 30 év telt el az életemből, végre öntudatra ébredtem, rendelkezni akarok és tudok az életem felett, irányítani fogom és boldog leszek. A felismerést és motivációt ehhez egy a haldoklók utolsó gondolatait összefoglaló írás adta: 5 hiba, amit a haldoklók leginkább megbántak

Tegyünk együtt! Szólj hozzám!

első

érzet

A legjobb élmény az életben mindig az első…
Az első falat a finom, frissen elkészült, omlós, illatozó saját készítésű süteményből…
Az első sikeres tortalap több egyenlő rétegre szeletelése, melyből csodás gyömbéres-narancsos tortát készítünk testvérük szülinapjára…
Az első korty egy forró nyári napon a jéghideg, habos, citromos búzasörünkből…
Az első mozdulatok végrehajtása a fitneszteremben, amitől érzi a lelkünk, hogy testben létezik, amely egyszer csak el kezdett működni, mozogni, fájni, felfedezzük, hogy van karunk, lábunk, fenekünk, hasunk, hátunk, csontjaink, izmaink...

Az első kilók, melyet leküzdöttünk magunkról és az első izomcsoportok megjelenése a keserves diétának, csoki megvonásnak, kitartó és kemény edzéseknek, izzadásnak, sanyargatásnak köszönhetően, vállalva a fájdalmat, sérüléseket, bőrkeményedést a tenyerünkön, a fáradtságot...
Az első spinning óra, amiről azt hittük, élve nem jövünk ki a teremből...
Az első spinning óra, amikor ráéreztünk a ritmusra, és sikerült a nyeregből kiemelni magunkat égő combizmok árán és tekerni a többiekkel együtt, végre részesévé válni a csodának...
Az első spinning óra, mikor felfedeztük, hogy semmi sem lehetetlen, bármit bírunk: sík, hegy, sprint, jump. Első kattanás...
Az első spinning maraton, amikor úgy érezzük, a másvilágba tekerjük magunkat, és mikor ott járunk, újjászületünk... 
Az első pillanat, amikor már nem szenvedünk, hanem boldogok vagyunk és büszkék Magunkra. Büszkék a döntésünkért, hogy teszünk, a tettünkért magáért és az eredményeinkért.

a csapat

Kihívás iránti csillapíthatatlan vágyam kielégítésére részt vettem életem második spinning maratonján, mely cseppet sem volt kevésbé lélekemelő és izomszaggató az elsőhöz képest.


A rendezvény a Megafitness KÖKI-ben került megrendezésre szombaton. ’Rutinos’ maratonistaként szerencsére higgadtan voltam képes várni az eseményt, így tudtam aludni előző éjjel, nem remegtem teljes valómban az izgatottságtól, félelemtől, nem küzdöttem hányingertől, nem volt hasmenésem, nem volt szükségem lelki gyakorlatok végzésére a bátorságom összekapirgálására. Csak úgy belibbentem. Bár lehet, éppen ezek az érzések adják meg az első alkalmak sava-borsát, ám levetkőzve ezeket tudjuk teljesen átadni magunkat az esemény által kínált felszabadító érzésnek. 

Szuper ellátásban részesültünk, kaptunk frissítő ásványvizet, energiaszeleteket és gyümölcsöket is. Polar támogató lévén kaptunk termékkatalógust, amiben megnézhettem, milyen órám nem lesz. Majd a rengeteg menő bringás-spinninges mezt viselő vagány közt egyszer csak velük együtt feszítettem a spinneren izgatottan várva, hogy belevágjunk életem valószínűleg legtutibb ’másodikjába’. 

hajcsárok

Az instruktorok voltak: retro Zala Miklós, húúú-lány Vallus Anett és rocker iron man Kovács András. Zenében és technikában ugyanebben a sorrendben fejlődött egésszé a tekerés, és állt hozzám egyre közelebb. Nagyjából a felétől éreztem, hogy hat az agyamra, s nem elsősorban Anett húúú-jaira gondolok, amik kétség kívül lezúzták hallójárataim, de mindent megbocsátok a pattogásnak új értelmet adó túlpörgött leányzónak, mivel iszonyatos lendülettel és energiával vitte az egészet.

Számomra azonban a lendületet és energiát sokkal inkább a környezet ’tárgyi’ (fény) hangulata és a zene adja. Sötétre van szükségem és brutál zúzda zenére. Így szeretem hosszan, nagyon hosszan feszegetni határaimat, a véget nem érő hegymenetekkel és sprintekkel, miközben endorfin-áradatban lubickolok. Ebben volt részem. 

áldozatok

Becsuktam a szemem. Sprint, nagyon gyorsan. 3 óra tekerés után éreztem, egy rossz mozdulat, és a térdem kibillen, egyre többször hanyatlott össze a lábam, de a tüdőm és izmaim bírták energiával, ám fáradtam. Bizonyára beteg vagyok, de élveztem ezt az apró határt, amikor még bízom magamban, hogy tartani tudom a lábam, de azt is tudom, a testem épségével játszom. Ilyenkor egy iron man bőrében érzem magam, csodás lehet átlagon felüli teljesítményeket végrehajtani. Ez a kis tekergetés nagyon messze áll tőle, tudom, de a sötétben csak Én vagyok és a fantáziám, és mindig hidegrázásig álmodom magam egy csúcs-erőmérőpróbára, ahol persze kiválóan teljesítek.


Az álmokat pedig valóra kell váltani. Ehhez pedig megtettem az első lépések a crossfit útján…

Köszönöm a Megafitness KÖKI-nek a mega-tuti kis rendezvényt. Továbbá ezer hála az izzasztó élményért az instruktoroknak, szimpatikus csapatként vezényelték az áldozatok gyilkolászását. Járok még arra, különösen mert az élmény mellé kaptam ajándékba egy masszázskupont, ami előtt valamelyik őrült edzőnek hagyom magam eufóriába hajszolni.

habzsi-dőzsi

kép innen

Gyakran esem szerelembe. Megszemélyesítek tárgyakat, gondolatokat, eseményeket, ételeket, eszméket, helyeket, és szerelemmel szeretem őket. Khm, egyszerre többet is! Oh, Én szégyentelen… 

Belvárosban dolgozom, az éttermek Mekkája elvileg, ennek ellenére hosszú folyamat volt a felfedezés, mire rátaláltam arra a helyre, ahol ebédidőmet eltölthetem, és ízletes ételeket falatozhatok kellemes környezetben. 

Nagyjából szerelem volt első látásra, az egyik a sok közül… 

kép innen

Hosszú-hosszú felfedező séták, iszonyúan rossz ételek elfogyasztása után, épp egy undormány ebéd utáni hányást megelőzvén tett séta alkalmával pillantottam rá először. Óvatosan, félve lestem felé, már elsőre felkeltette érdeklődésem, különösen mert a kirakatban elhelyezett forgó kis hűtőpultban csábítgattak be a bagel szendvicskék, s ha jobban leselkedtem, a belső pultból süti szeletecskék vártak rám. Ekkor sejtettem azt is, bizonyára lehet nekik jó kis kávéfőző gőzölővel, mely tökéletes tejhab felhő varázslására alkalmas. 

kép innen

Ha nevét hallottam volna először, azt gondoltam volna, ez valami elnyúlós, füstös, lazulós, erkölcstelen, alkoholgőzös kocsma, ahol a sört a pulton fekve csapolják a számba és közben a sütis tálból markolászom halomra a krémes, omlós tésztákat, miközben a pultos könyörög, hogy megmasszírozza a hátam, vagy legalábbis amíg henyélek, elszalad bevásárolni, takarítani, kivasalni helyettem. 

Dőzs Cafe a neve. Szerintem erről mindenkinek hasonló képek jutnak eszébe. Szerencsére ennél szívmelengetőbb a téma. Másnap betértem egy ellenőrzésre.

kép innen

Nálam sok hely átmegy a rostán, ha barátságosak az ott dolgozók, akár annak ellenére, hogy az étellel lehet kifogásom. Fordítva már kevésbé igaz. Ha a fogadtatás nem kedvemre való, tőlem Julia Child is lehet a chef, akkor sem megyek többet. Na jó, Julia főztjét akkor is enném, ha közben kínoznának, de egyel rosszabb nem érne annyit. Nem merem egyértelműen állítani, de lehetne csak egyszerű a kínált ételek és italok sora, akkor is járnék egy helyre, ha barátságosak, mosolygósak az ott dolgozók. A Dőzsben barátságosak, és kínálat egészséges, ízletes, friss, színes, zöldésges. 

kép innen

A kávézó egész szépen lett kialakítva, tetszetős színek és formák, fiatalos, lendületes, vidám, ezt nem kívánom részletezni, mivel nem tudom ennél bővebben megfogalmazni. Nem azért, mert olyan egyszerű, és csak ennyit érdemel, nekem nincs ehhez sem szókincsem, sem tehetségem. Különben is, aki olvassa, látogasson el, nézze meg magának. 

kép innen

Számomra három arc kötődik a bizniszhez. Csak sejtéseim vannak róluk, nagyjából már összeraktam, ki kicsoda, kinek a kije. Barátságosak és mosolygósak, csak nekem olyan ’félénkek’. Bár még soha nem zavartak ki a nagy és hangos szám miatt, sokszor hiányoltam a szórakoztatásomat. Persze nem a korábban lefestett szürreális álombeli dolgokra gondoltam, csak sokszor költöttem el az ebédemet csendes magányomban, hiába várva közeledésüket. Ez csak udvariasságból fakad, szerintem rajtam kívül nem sokan vannak, akik szeretnék, ha zargatnák ebéd közben, mikor épp kieresztik a munkahelyen felgyülemlett fáradt gőzt, továbbá nekik pedig ez a munkahelyük, dolgoznak, míg én csak henyélek, és láblógatva várom, majd majszolom a fincsi ebédem. Bár ha nem bírok magammal, és kényszeresen szeretném leköttetni a gondolataimat, eddig mindig találtam vmi olvasnivalót egy magazin vagy szépirodalmi kötet formájában, például Örkény Egyperces egy tejhab lepte kávéhoz. 

dőzskétások

Nyálcsorgató választékkal vár a három dőzskétás: krémek, kávék, édességek, szendvicsek, bagelek, tészták, limcsik, dzsúzok, torták. Rosszat még nem ettem, de többször ájultam el örömömben. Kedvencem (vagy hívjam szerelmemnek?) a tojáskrémmel töltött paradicsom és a tonhalas fusilli. A velük való első találkozásom óta saját konyhámban is gyakran előfordul ez a menü, azóta imádom. A tojáskrémet ők egy szép szál petrezselyemmel díszítik, a krémben kissé darabosra hagyják a tojszlidarbokat, és egy hatalmas kibelezett paradicsomba töltik. Egy szörnyű kis aprósággal ragadott meg: darabok a krémben. Magam soha nem pürésítem le teljesen a pürésítendőket, szeretem az egészben maradt darabkákat. Én a tojáskrémet totálisan – brutálisan megrakom apróra vágott petrezselyemmel és kevesebb kaliforniai paprikával. Ezt a verziót pedig azért csinálom, mert szép színes is a fenomenális ízén túl. Azt hiszem, Én vagyok a világon a legnagyobb petrezselyem-zabáló. 

kép innen

Bizonyítékként, hogy milyen kedves emberek ők, egyszer, mikor kiderült a petrezselyemrajongásom, és amúgy sikerült fokhagymával megtömnöm magam, bűzös leheletem csillapítására kaptam egy szép marékkal. Vagy bazsalikom volt??? Nem tudom, abba is szerelmes vagyok! 

kép innen

A tonhalas fusilli azért volt számomra kiemelkedő, mert Én korábban soha nem csináltam tejszínesen, csak paradicsomosan. Olyannyira ízlett, hogy hazafelé bevásároltam hozzá, s közben próbáltam felidézni, hogy milyen fűszerek bolondíthatták meg a kompozíciót. Arra jutottam, a natúr só-bors fűszerezést a szerecsendió egészíti ki. Ez idáig nem derült ki, de azt hiszem koppintottam. 

Reggeli és ebéd menüvel csalogatják az éhes városi embert, aki választhatja akár a marinált paprikát capribogyóval, pirítóssal, tojáskrém dipet, körözöttel töltött paprikát, smoothie-t, és újdonságként sört pereccel… Bár ezt még nem láttam, nem kóstoltam. Hm. Azért remélem ez nem előfutára a szürreális Dőzs-képnek. Azt gondolom, amíg szívecske formájú szendvicskéket majszolhatunk, a sörcsap alatt fetrengés esélye elég csekély. 

kép innen

Az egész olyan üdítő, szerethető, finom és kedves, s bár számomra csendes, legalább lehiggadok Én is egy percre náluk… S igaz, hogy mostanában csaltam őket, de most már újra engedem kényeztetni magam. 

Menj! Próbáld! Élvezd! Dőzsölj! 

Dőzs Cafe

Egy kávézó, ahol a különleges design és a változatos ízek találkoznak. Célunk: minden nap szendvics-, bagel-, tészta- és tortakülönlegességekkel meglepni vendégeinket. Minden hétköznap 17:00- 18:00- ig bagel akciót tartunk.

1052 Bp., Váci u. 25. (bejárat a Pesti B. u. felől) 

edd

kép

Szívügyem a téma. Érzékenyen érint. Felzaklat. Dühít is. Mellőzöm a véleményem, mindenféle cinizmust és iróniát. Inkább megmentelek! 

Felejtsd el a különböző diétákat, csodaszereket, ígéreteket, koplalási kísérleteket, és minden szélsőséges módszert. 

Felejtsd el, hogy bármit ehetsz, mert sportolsz, vékony vagy. 

Ne légy azért túl szigorú, csábulj alkalmanként. 

Étkezz napi ötször, így nem éhezel meg. A vércukor eddig tart ki, ha tovább éhezel, tested az izmokhoz nyúl energiáért, alapanyagcsere is lassul. Tilos éhezni, még ha fogyás is a cél! 

Komplexen és arányosan kell elosztani a napi kalória, szénhidrát és zsírmennyiséget. Cél a teljes körű és kiegyensúlyozott étrend. Ezt csak tudatosan, tervezetten valósíthatjuk meg. Eleinte sok időt vesz igénybe, míg áttanulmányozzuk az élelmiszerek tápanyagtartalmát, ami biztosan rejt meglepetéseket eleinte. 

Figyelj a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadékbevitelre. Nem számít folyadéknak, és iszonyú káros: cukros, ízesített üdítők, teák, energiaitalok, kávé, tej. Tiszta víz, ásványvíz, tea (ízesítés nélkül) javasolt. A 100%-os, cukormentes gyümölcslevek becsapósak. Természetesnek tűnik, de nem az. Rengeteg ebben is a cukor, akár a frissen facsart italokkal is légy óvatos. 

kép

Szabályok, tippek, javaslatok 

7:00 Reggeli 

Hosszú idő telik el az utolsó étkezés óta, így a raktárak kiürülnek, fel kell tölteni, ezért a legfontosabb étkezés a reggeli. 

Fogyassz lassú felszívódású, komplex szénhidrátokban dús és komplett fehérjét tartalmazó nyersanyagokat, mint rántotta zöldséggel, vagy sonka zöldséggel és teljes kiőrlésű kenyérrel, zabkása, gabonapelyhek. 

10:00 Tízórai 

Kevesebb mennyiség legyen az előzőnél, gyorsan felszívódó nyersanyagot fogyassz, mint teljes kiőrlésű lisztből készült keksz, gyümölccsel, vagy teljes kiőrlésű lisztből készült abonett joghurttal, vagy almás sárgarépás saláta, vagy kefir zabpehellyel, cukormentes lekvárral készült túrókrém hamlettel. 

13:00 Ebéd 

Már magasabb szénhidrát tartalmú nyersanyagok közül is válogathatsz, komplett fehérje forrást fogyassz, némi komplex szénhidráttal, és minél több zöldfélével, salátával. 

Fehérje: csirke, pulyka, hal, sovány marha- vagy sertéshús, túró tojás. 

Szénhidrát: rizs, krumpli, köles, hajdina, árpa, tészta, főzelék rakott vagy töltött étel, valamilyen salátával vagy teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér. 

16:00 Uzsonna 

Gyorsan felszívódó szénhidrátot tartalmazó nyersanyagok kell választani, mint pl. gyümölcs, tej, natúr joghurt bele gyümölcs, túró joghurt cukormentes lekvár gyümölccsel. 

19:00 Vacsora 

Sovány fehérje, mint például saláta, de salátaöntetünk alapjaként használhatsz némi hidegen sajtolt, extra-szűz olaj féleséget (olíva, dió, mogyoró stb.), vagy rakott karfiolt uborkával, töltött padlizsánt. 

kép

Élelmiszerek 

Felejtsd el: 

• fehér lisztből készült kenyér, zsemle 
• fehér rizs 
• óvatosan: burgonya, görögdinnye és a banán 
• hagyományos gyümölcs joghurtok 
• zsíros sajtok 
• zsírosabb húsok, pl. oldalas, dagadó, csülök, disznósajt, szalámik, kolbászok
• cukor, barnacukor, méz, szőlőcukor, különböző szirupok 

Javasolt: 

• teljes kiőrlésű lisztből készült barna, fekete, rozs kenyér, zabliszt, az egyéb gabonákból zöldségekből készült lisztek pl: hajdina, csicseriborsó
• vadrizs, bashmati, barna rizs 
• szinte korlátlanul: zöldpaprika, paradicsom, retek, uborka, paraj, tök, sóska, spenót, spárga, csicsóka, gomba 
• korlátozottan, de nagyon egészséges: sárgaborsó, szárazbab, lencse 
• minden gyümölcs, kivéve a szőlőt és az aszalt gyümölcsöket
• tej, kefir, natúr joghurtok 
• sovány sajtok 
• egy nap fél liter tej vagy annak megfelelő tejtermék 
• soványabb húsrészek: csirkemell, pulykamell bőr nélkül, sertéskaraj- és –comb, marha lapocka, heck, fogas, tonhal, sovány felvágottak stb. 
• óvatosan olajos magvak: kedvező élettani hatású, azonban magas az energiatartalmuk 
• teák (gyógynövény, gyümölcs, fekete, zöld) fogyasztása nem emeli a vércukorszintet
• alkoholok közül mértékkel de fogyasztható: száraz- vörös- és fehérbor 

Fogadd meg! Edd meg! Élj!

isten adta testű cukorzabálóknak

kép

Próbálom a koncepciót kitalálni. 

A vezényszavak megfogalmazódtak már, de keresem az utam. Napról napra mást feltételezek arról, hogy mi érdekelheti az embereket. Egyszerre szeretnék szólni profikhoz, hogy értsenek engem, a magamfajtákat. 

Szólni akarok az amatőrökhöz, hogy legyen hitük, erejük. 

Szólni akarok a semmittevőkhöz, hogy tegyenek a ”túlélésükért”. Szólni akarok mindenkihez… 

Hetek óta halogatom, hogy olyan témákról írjak, mint jóga, táplálkozás, életmód, betegség, egészség, gyógyászat, de nem sikerült kitalálnom, hogyan tegyem ezt. 

Ma így írok... Napló. Intim. Őszinte.

én

 Nem vagyok képes felidézni az életemből olyan időszakot, mikor elégedett lettem volna a külsőmmel. Már egészen kis koromban frusztrált, különösen, mert úszó iskolába jártam, így rendszeresen kellett megjelennem felfedve hurkáim a nyilvánosság előtt. 

Tini koromban enyhített ezen az első szerelem, mely kitartóan lángolt főiskoláig. Ekkor is iszonyú kövérnek éreztem magam, állítom ezt túlzás nélkül egészséges önkritikával. 

Nem tettem ellene, mégis csinos lettem úgy 20 évesen, vagyis vékony. Majd innentől nagyjából 10 kiló, néha több szaladgált fel s le, akár pár hónap leforgása alatt, sanyargatva testem és lelkem, előfutáraként komolyabb problémáknak. 

Évek teltek el, míg egy nap nem tudtam haza menni a munkából. Akkoriban a ”Moszkva” téren másztam napi szinten a várbuszokhoz vezető lépcsősort, melyet aznap négykézláb tettem meg, az ágyamig bírtam elkúszni, s onnantól egy hétig nem mozdultam, mert a legminimálisabb mozdulatot is gyilkosnak éreztem. A gerincem fájt, minden előzmény nélkül terített le… orvosok, módszerek, gyógytorna, kezelések, majd megismerkedtem a manuálterápiával. Hasonló a csontkovácsoláshoz, csak annál kíméletesebb, nem ráncigálva tesz helyre, hanem óvatosan, a kezelő és beteg együttműködésével, légzéssel segítve kezeli a támasztó- és mozgatórendszer sérüléseit, elváltozásait. 

Házi feladatként naponta többször kellett végeznem háterősítő gyakorlatokat, ezzel kezdtem el ismerkedni a sporttal, párhuzamosan változott életmódom, táplálkozási szokásaim. 

A gerinc problémák miatt nem végezhettem megerőltető sportot, nagyjából csak az uncsi tornák jöhettek szóba, de megismerkedtem a pilatessel is. Olyan komplex mozgásforma, amelyben nagy hangsúlyt kapnak a gerincstabilizáló izmok, illetve a speciális légzéstechnika, ötvözve a "nyugati" világ anatómiai ismereteit a "keleti" mozgáskultúra egyes eszközeivel. Hihetetlen és gyors fejlődésen mentem keresztül. Hamar vágtam bele ezután a legkülönbözőbb csoportos fitnesz órákba, és a testem alakult. 

kép

Majd a jógát próbáltam ki, s sokadik nekifutásra a Mandala Jógaközpont vált ”otthonommá”. A gerincbántalmaimnak ekkorra már nyoma sem volt, de az alkatom nem mutatta a mozgás miatt remélt eredményt, a szigorú diéta ellenére sem. 

Ez után jött a spinning, és a hajlandóság egyéb szabadidős és fitnesz mozgásformák kipróbálására. Majd nagyjából 2010 év vége óta rendszeresen és változatosan sportolok. 

A kemény munkát innen számolom. Szigorú diéta, heti 3-4, néha több brutál edzés. Eredmény: kilóim gyarapodása, minden korábbinál hatalmasabb test. Ennek ellenére a vázizomzatom és állóképességem nőtt, iszonyúan élveztem az edzéseket, amelyhez személyi edző segítségét is kértem. Annyira elkeseredtem, hogy társaságba sem jártam már, nem volt kedvem felöltözni, mert minden szorított, mindenből kifolytam, ocsmánynak láttam magam, és szégyelltem a külsőm.

kép

Másokkal való közös étkezések során az Én menüm pl. párolt husi minimum kétféle zöldséggel, megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidráttal. Sovány, isten adta testű cukorzabáló partnereim tányérjai szénhidráttól duzzadnak, aminek látványától is az egekben az inzulinom. Azt gondolják, megtehetik, mert soványak. Szívesen elkísérném egy testösszetétel vizsgálatra őket, aminek eredménye nagyjából annyira vágná padlóra őket, mint engem vágna egy hasonló menü elfogyasztása. 

Én rendszeresen sportolok, míg cukorzabáló társaim hivatkozva vékony testalkatukra nem mozdulnak meg. Minek? Közben tökre elégedettek magukkal, hiszen vékony a testük, és fogalmuk sincs arról, hogy mozgásszegény életmódjukkal, a rengeteg szénhidráttal épp öngyilkosságot követnek el. Nincs összefüggés a csinos alkat és egészséges test közt, nem következik egyik a másikból, és ezt olyan sokan nem tudják. 

Abban is biztos vagyok, hogy isten adta testű cukorzabáló és sokak fejében meg sem fordul, hogy a külső valamilyen betegség miatt adott, vagy ami még rosszabb, maguk a szenvedő társaim nem tudják, hogy komoly betegség áll a háttérben, mely nem is elsősorban a megjelenés, hanem az egészség miatt fontos.

unokaöcsém ilyen szépnek lát

Nálam is derült fény néhány hormonproblémára: inzulinreziszetncia és agyalapi mirigy daganat alakult ki. 

Az inzulin érzékenység csökkenését nevezzük inzulin rezisztenciának. Ha eszünk, a szénhidrátok vércukorként kerülnek a vérkeringésbe. A vércukorszint emelkedik, így a hasnyálmirigy többlet-inzulint küld a vérbe, ami aztán segít a cukrot elraktározni az izom- és zsírsejtekben. Ha a ”fogadó” helyek (a receptorok) rosszak, és nem ismerik fel az inzulint, nem csökken le a vércukorszint, erre a szervezet több inzulint termel.. Eközben a sok inzulin hizlal, és az étvágyat is fokozza. A megnőtt inzulinmennyiség vércukor-szabályozó hatása is kevesebbnek bizonyul, ami további inzulin-túltermeléshez vezet. 

Az agyalapi mirigy a szervezet egész hormonháztartását irányítja. A hipofízis adenomái (daganat) hormonális rendellenességeket hoznak létre. A daganatok az esetek döntő többségében jóindulatúak, nálam a Prolaktin nevü hormon túltermelése miatt alakult ki, mely a leggyakoribb hipofízis daganat. Tünetei: hízás, stressz, fejfájás, stb. 

Ennek ellenére kínlódom magamról a kilókat, tavaly november óta sikerül, remélhetőleg nem egy újabb hormonbetegség következményeként. 

Minden erőmmel és minden szabadidőmet kihasználva sportolok, tudatosan táplálkozom. Célom nem kizárólag az áhított alak elérése, hanem boldog, kiegyensúlyozott hétköznapokat élni egészségesen. Persze bűnbeesés előfordul, mostanában elég sokszor sajnos, amik másoknál nem jelentenek feltétlenül extra kilókat, nálam viszont egy hosszas nyálcsorgatás után elmajszolt tortaszeletecske is ”súlyos” következményekkel jár. Nem segít az sem, hogy kedves foglalatosságom a sütés.

Szolgáljanak fenti sorok példaként és intésként, előremutatva a későbbiekben boncolgatni kívánt témákat. Az Én utam ez. Rögös, de azért élvezem. Néha kesergek, de szeretem, hogy képes vagyok tenni. Most már nem csak magamért, hanem másokért, pl. az isten adta testű cukorzabálókért.

tervek, tettek

Minden túlzás nélkül állíthatom, az elmúlt évek igen megkínozták lelki tűrőképességemet, nem mindennapi nehézségek zökkentettek ki komfortzónámból és erőszakoltak tudatos elmélkedésre. Ennek eredményeképp megismerkedtem önmagammal, nagy felfedezéseteket tettem a világról és benne elfoglalt helyemről, viszonyomról emberekkel, helyzetekkel. Megtanultam elcsendesedni, figyelni, hallgatni. Nem feltétlenül másra, másokra, hanem önmagamra. 

A sport egy remek időtöltés nem kizárólag fizikai fejlődésünk érdekében, de lelki magasságok átélésére is. Töretlenül készülök a tervezett futóversenyeken való részvételre, s bár nem olyan intenzitással, mint terveztem, de a fejlődés rendkívül érzékelhető. Éjszakánként róni a köröket a sötét, elhagyatott, fagyos futópályán talán az egyik legfelemelőbb érzés életem során, és minden percében megállapítom, hogy milyen iszonyú büszke vagyok magamra, és minden ilyen gondolat ébredésekor olyan energia száll meg, hogy komolyan azt hiszem, képes vagyok a kéthónapnyi futkorászás után simán középmezőnyben végezni a versenyen. Egy ilyen „elborulásom”alkalmával az edzésre kitűzött 4 km-es távomon 7 percet javítottam a két nappal azelőtti méréshez képest, minden addiginál alacsonyabb pulzussal. 

Hagyjuk most a futást, tekerjünk újra! 

Tekertem, igazán, igazából! Barátnőmmel kettesben hoztuk hirtelen felindultságból a döntést, hogy mi bizony nekivágunk néhány kilométerecskének, és természetben tekerünk egy kellemeset igazi kerékpárral! Olyan izgalom lett úrrá rajtam, hogy sem aludni, sem lehiggadni nem tudtam már. Nyilván, hisz első randi! Randi egy igazi kerékpárral, aminek van két nagy kereke, kormány, amit lehet mozgatni jobbra-balra, váltók, csörgő lánc, olajos alkatrészek, pedál, amivel viszem magam előre a tóparton, közben fújja a hajamat a szél, arcomat égeti a nap, a hátam izzad a ránehezedő hátizsák terhétől, és csak tekerem… 

Egyáltalán nem volt megerőltető, inkább csak pumpálta az energiám, ami azóta is feszeget és arra vár, hogy egy több száz km-es túrán hagyjam magam mögött az aszfalton. A határaim feszegetése elmaradt, az adrenalin most pihent, egyszerűen boldog voltam, szabadság és öröm érzése telített el. 

Közben születtek a nagy tervek! Most a Velencei-tó körül tekergettünk, nem teljesítmény túra céljából, csak ismerkedni az érzéssel. Simán belefért egy pálinka az útszéli kocsmában, majd egy kemény kilométernyi hegymenetet követően jól esett a gombócleves is. A hivatalos 31 kilométernyi tókörnél többet bringáztunk, meglepően laza távnak bizonyult, így még a hónapban nekivágunk a Balaton-körnek. A klasszikus nagykör 206 km, most ez sem tűnik megerőltetőnek, persze érzem Én, az északi szakasz rejteget meglepetéseket, de teljesen késznek érzem magam mentálisan és fizikailag is. A cél két nap alatt körbe tekerni a Balatont. Elvárom, hogy fájjon, szenvedjek, és a végén sírjak! 

Leginkább a nyár végi és a 2013- évi új kihívás-terv villanyoz fel. A konkrét szakasz még nincs meg, talán euro velos rész lesz, 500-600 km-nél nem adnám alább. Hazai terepen a tervezett túráimmal jövőre talán annyi tapasztalatra szert teszek, hogy bemerjem vállalni a hétvégén született hatalmas, ám kezdetleges álmomat: California bringa túra. A konkrét szakasz egyelőre tervezés alatt áll, de merészelek egy hónapos kis kirándulásban gondolkodni. 

Szerencsésnek, szinte kiválasztottnak érzem magam, és igazán képesnek álmaim megvalósítására. Nem érzem, nem látom az akadályt, ami elém gördülhetne. Őrülten motivált vagyok és elhivatott további terveim megvalósítására is, s a legfőbb hozzávalóra is szert tettem: HIT. Persze lehet, a fenti tervek túlzóak lehetnek, és nem realizálom a valódi képességeimet, de hinni benne és megpróbálni, tenni érte, elindulni a legcsodásabb érzés a világon, amely miatt a nyomorult hátterem ellenére is totál hiszem: boldog vagyok, igazán! 

Boldog vagyok akkor is, amikor olyan emberekkel találkozom, akik hatnak rám. Ilyen a Paksi Attila közössége Dolnay Brigittával, akitől előző írásom kapcsán a spinningről olyan megható és lelkesítő levelet kaptam, ami igazán zavarba hozott. Bízom benne, hogy lesz alkalom több közös tekerésre, egyre inkább felkészültebbnek érzem magam, hogy csatlakozzam társaságukhoz. 

A befelé fordulás és önmagaddal való megismerkedés tesz nyitottá és alkalmassá olyan dolgok véghezvitelére, amelyről korábban álmodni sem mertél. Én lassan 30 évesen találkoztam magammal, talán nem késő, mert soha nem az. 

***

A velencei-tavi tekerés kapcsán ismerkedtem meg egy szimpatikus bringással és családi vállalkozásával. Ő Teker Zoli (oh igen, valójában ez a vezetékneve), aki kerékpárkölcsönzőjét Gárdonyban vezeti. Lelkes ember, baráti árak, barátságos fogadtatás, kellemes programok, kirándulások. Bíztatok mindenkit, hogy Teker Zoli segítségét igénybe véve ismerkedjen a kerékpározással és a Velencei tó csodálatos környezetével, kiránduljon vele és forduljon hozzá bizalommal a témát érintő kérdésekben.

csak a puffin ad nekem erőt

Épp egy hónapja történt, így talán időszerű beszámolnom a korábban már jelzett szemtelenül fiatal barátnőm szülinapi tortájáról, melyet egy ”csodás” szombati napon készítettem el, és csak az ”erős” idegrendszeremnek köszönhető, hogy nem az utcán landolt egy járókelő fején.

Jubiláltam is, hiszen épp egy éve lett jó barátom a tortaforma.

Különösen fontos volt számomra, mivel ennek a tortának az elkészítése közben átélt élményeim megosztásával kívántam bemutatkozni egy ebben a témában példaképemnek fogadott gaszrobloggerinának. Úgy gondoltam, arról számolhatok be, milyen csúcs-szuper ügyesen keverem – kavarom, habverek – kikenek, szeletelek – díszítek…

A valóság azonban mást mutatott. Mindent, de mindent elrontottam. Közben hasfájás gyötört és a kényszer, hogy tökéletes legyen. Elsőre igazán egyszerűnek tűnt, de nem hazudok, a napom ráment…

Mára sikerült túljutnom ezen, s meghoztam a döntést, leírom, közzéteszem, és ha merem, elküldöm Neki. Én csak úgy hívom, Puffin. 

A dinninguide weboldalán találtam egy képet hozzá tartozó recepttel. A kép csodás, gyönyörű színek, kedvenc rétegeim, brownie, sajtkrém és málnahab ölelkeznek romantikus tortaállvány ágyukon. Vele ekkor kezdődött a szerelmem.

fotó: Csak a Puffin ad Neked erőt

Nagyjából fél év telt el, mire totál véletlenül beleakadtam egy ismerős képbe, melyen hasonlóan krémesen ölelkeznek a rétegek. Bevillant, ez csak Ő lehet. 

Bevallom, annak ellenére nem kutattam utána, hogy mennyire magával ragadott az első recept, de a sors irányította ujjaim a klaviatúrán, egyszer csak kattantam az oldalra: 

Csak a Puffin ad Neked erőt

Barátnőm és példaképem tiszteletére szerettem volna elkészíteni tehát a tortát, amely egyébként jellegzetessége Puffinnak. A hagyományos torták helyett aprócska tortácska, jelen esetben citromkrémes mákos tortácska.

Citromkrémes mákos tortácska a la Puffin

Eredeti recept itt!

Technikai feltételek: egy jó nagy sűrűszövésű szűrő, 24-26 cm átmérőjű tortaforma, henger alakú kiszúró (jobb híján egy pohár), habzsák.

Lemon curd

2 citrom reszelt héja és leve
5 dkg vaj
2 db nagy tojás
Az egészet a tojások kivételével gőz fölött kevergetve főzzük, majd ha elolvadt, félretesszük hűlni, s beleütjük a tojásokat. Habverővel jól elkeverjük és kis lángon 12-15 percig kevergetjük, míg besűrűsödik. Majd átpasszírozzuk sűrű szitán, hogy a lehetséges tojásfehérje darabkák ne csúfítsák. Jó móka!

Torta
2,5 dkg olvasztott vaj
22,5 dkg cukor
4 kisebb tojás
32 dkg liszt
2 kk sütőpor
2 narancs reszelt héja
3 citrom reszelt héja
6,5 dkg darált mák
5 ek joghurt
fél citrom leve
10 dkg mascarpone
2-3 dl tejszín

A sütőt előmelegítjük 150 fokra.

A lisztet, sütőport, sót, darált mákot és a reszelt héjakat jól elkeverjük egy tálban.

Irtó izgalmas mákkal dolgozni, olyan, mint szilveszterkor a konfetti. Én mai napig találkozom a 2010. szilveszter éjjelén az utcán szétszórt színes kis pöttyökkel. A leglehetetlenebb helyzetekben, időben és helyen bukkan fel. A mák is mindenhol ott van. Ezen azonban könnyebben túlteszem magam, mint amikor egy kis szeletke mákos sütike elfogyasztását követően végig tárgyaltam a délutánt, beültem az autóba, reflexszerű tükörbenézés, s kénytelen voltam szembesülni azzal, hogy egy marha nagy fekete paca éktelenkedik a fogsorom közepén. Azon a délután nem született üzlet. 

Akkor sem, mikor tavaly nyáron annyira izzadtam egy tárgyaláson, hogy a szoknyám teljesen rám tapadt, s mikor felálltam, megmozdultam, léptem, és hátul combközéptől derékig felszakadt, oh nem, ez így túl szerény lenne, leszakadt rólam a ruha. Ez egy másik sztori… :)
A tojásokat a cukorral habosra keverjük, hozzáadjuk az olvasztott vajat, a joghurtot és a citromlevet, majd fokozatosan mehet bele a lisztes elegy.
Nehéz megállni nyalakodás nélkül, még a háborgó hasam sem fogott vissza benne.
Egy kivajazott tortaformába öntjük, és 45-50 percig sütjük, majd hűlni hagyjuk.

A krémhez a tejszínt kemény habbá verjük, hozzáadjuk a mascarponét és a (teljesen kihűlt) lemon curd-öt és elkeverjük, majd hűtőbe tesszük. 

A kiszúróval kis köröket vágunk a süteményből. Minden korongocskát félbevágunk és az alsó lapot megkenjük a kész krémmel, amit habzsákból nyomkodhatunk rá, majd ráhelyezzük a felső lapot és a tetejére is nyomunk a krémből.

Részemről irtó nagy szívás volt a lemon curd kevergetés és passzírozás. Annál is nagyobb a habzsákos krémezés. Könyékig álltam és áztam a krémben, a testemet mák borította, a mosatlan halomban, a düh pedig annyira elöntötte az agyam, hogy a kis korongocskákat csak hanyagul félbevágtam, nem törődve a fizikával és következményekkel, ergo: ha ferdén vágod ketté, és krémet teszel a közepébe, a felső réteg marhára lecsúszik!

Ekkor dobtam volna ki nem csak a tortát és az egész hóbelevancot, hanem a konyhát, a lakást, magamat is. Összeesve zokogtam attól reszketve, hogy vége az életemnek.

Az életemnek nem lett vége természetesen, a feszültséget csak sikerült levezetni sok-sok szülinapi koccintással… :)

kihívás: hit

4 óra 26 perc - 0 C fok - 198 pulzus - 2774 elégetett kalória - adrenalintúltengés - izomégés

fotó: Brigi

Hétköznapi életet élek. 

Minden reggel borzos hajjal ébredek a tízedik kinyomott ébresztő után. 

Minden reggel a megszokott módon hajtom fel a tejeskávémat, zöldteámat, reggelimet.  

Minden reggel hatszor átöltözöm, mire sikerül késve elindulni a munkába. 
Minden napom egy perc alatt eltelik. 

Minden nap bizonyítani igyekszem másoknak (ügyfeleknek, főnöknek, kollégáknak) tudásomat, határozottságomat, rátermettségemet, képességeimet. 

Minden nap megfelelek. 

Majd több óra megfeszített tempó után választok. 

Választok egy magányos estét pihenésképp. 

Választok egy programot baráti társaságban.  

És végre választhatom, hogy megvalósítom önmagam.

Az Én önmegvalósításom a konyhában és sportolás közben történik. Rövidebb és hosszabb távú célok fogalmazódnak meg bennem, és teljes komolysággal indulok neki az úton. Sokszor nem rögös, csak a fáradtságon és a hétköznapi monotonitáson kell túlesni.

Így vágok neki fagyban az orczy kerti futópályának, vagy tekerem a kilométereket a bringán, esetleg húzom - tolom- emelem a súlyokat a teremben. Napról napra új célok elérése érdekében futok több kört, tekerem egyre tovább, emelek nehezebbet.

Először a cél szépnek lenni. Majd egészséges. Majd mánia lesz.

Először a cél egyáltalán bátornak lenni, kipróbálni. Majd cél gyakorolni és egyre többet bírni. Majd mánia lesz.

Először sírsz, mert fáj. Majd sírsz, mert sikerült.

fotó: Brigi

Múlt hét vasárnap vettem részt „sportéletem” első sportos eseményén, a McDonald’s BringaMánia Vakond futam-on, amely Kőbányán, a Bánya utcából nyíló bányarendszerben került megrendezésre. A föld alatt, közel 30 méter mélyen kanyargó, széles, kivilágított járatok közt szelték a bringások, míg Én az egyik bányalyukban hagytam négy vádli gyilkosnak, hogy nyírjon ki. 

A program része volt Spinning Paksi Attila szervezésében, ahol a vádli gyilkosok felváltva tartották az órákat, pulzusmérőm szerint jómagam 4 és fél órát tekertem. Kínzóim voltak: Bánlaki Róbert, Molnár Andrea, Paksi Attila kétszer és Dolnay Brigitta.

Iszonyúan izgultam, ráadásul "hatalmas" sebet ejtettem magamon egy szerencsétlen sajtszeletelés közben. Miután elbúcsúztam egy hámrétegemtől (kézmosás közben vált el testemtől és hagyott el a lefolyón keresztül :)), álmatlanul forgolódtam, s elérkezett a várva várt nap. Korábban érkeztem, ami nagy hiba volt, mert iszonyú hideg volt. Annak ellenére fagytam meg, hogy készültem e zord időjárásra. Alig vártam, hogy nyeregbe pattanjak, de egy órát kellett várnom a térdeim szétzúzására.

fotó: vuelta.hu

Elég extra hely életem első maratoni tekerésére, különleges élményt nyújtott maga a helyszín és fények is. A szervezők készültek meleg teával és zsíros kenyérrel, aminek a közelébe se mentem, nehogy az illattól is felszaladjon pár plusz. Meg hát sportolni mentem.

Aztán végre nyeregbe, és hagytam magam megvalósulni. Fény, dübörgő zene, és csak Én. Totál áhítattal nyomtam, azt éreztem, most aztán bármire képes vagyok. Arra számítottam, hogy fájni fog, ki fog esni a szívem, belehalok, nem fogom bírni. De egyszerűen az utolsó percben is azt éreztem, kérek még, nem elég. Voltak eufórikus pillanatok, de nálam az adrenalin könnyen beindul és iszonyat felturbózza az állóképességem. Küzdenem csak a hideg ellen kellett igazán, igen kellemetlen volt izzadtan ebben a klímában, ráadásul nehezen tudtam hidratálni magam a közel fagyos vízzel.

Tekertem, sprinteltem, jumpoltam, hegymeneteltem, kb ezek a verziók léteznek, és bármelyik volt porondon, a kedvencemnek éreztem.

Nagyon izgalmas volt megvalósítani önmagam egy oly cél teljesítésével, amitől féltem, nem éreztem képesnek és alkalmasnak rá magam, különösen egy átbulizott péntek éjjel után. A tekerés közben meg is világosultam. Felfedeztem magamban az igazi erőt, akaratot. Büszkeséget éreztem és önbizalmat. És egy kis fájdalmat a bal térdemben.:)

fotó: Brigi

Teljesítettem egy nagynak hitt célomat, kiderült, kishitű vagyok, ennél nagyobb kínzásnak kell történnie a vágyaim kielégítésére. Nem titkolt vágyam rögtön duplázni, szenvedni akarok és átélni a döntési kényszert, hogy feladom, vagy utolsó energiáimból merítve haladok tovább. Ájulásig, emésztő fájdalomig akarom tekerni, no persze nem vmi rejtett mazochista hajlam kiélése miatt, hanem tudni akarom, mit érez a sportoló, aki az életét áldozza emberfeletti teljesítmények elérése érdekében.

Kifelé jövet a bányából elsírtam magam. A boldogság könnyei voltak, mert talán az előző sorok nagyképűnek hatnak, de életre szóló élmény volt. Megcsináltam. A cél ennyi volt. Nem ez nehéz, hanem hinni magadban. Már hiszek magamban.

Köszönet a résztvevő és szervező vádlikillereknek! :)

A képeket Dolnay Brigitta készítette, utólagos engedelmével elloptam :)