Testem és lelkem ritkán kerül teljes harmóniába, hosszabb távon talán még soha sem sikerült. Az elmúlt években a sport és egészséges életmód kötötte le figyelmem, melynek köszönhetően fitt és erős voltam, de lelki fejlődésem megrekedt valahol. Bizonyos események hatására azonban ez a folyamat is lendületbe került, míg nem elhatalmasodott, s a fizikai „élvezetek” szorultak háttérbe, majd teljesen elmaradtak.
Az elmúlt fél évben szánalmas sport teljesítményem két edzőtermi futás és két otthoni jógázás. Teljesen leépültem. Egyértelműen érzem izmaim és erőm sorvadását. Azonban a gömbölyű felszín mára egy folyamatosan fejlődésben lévő, tudatos személyiséget takar.
Hetek óta kínoz az újrakezdés gondolata, minden porcikám vágyakozik dolgozni újra, mozogni, fejlődni. Félelmetes, hogy sokévnyi munka gyümölcse milyen rövid idő alatt satnyul el, és milyen nehéz megtenni újra az első lépéseket.
Új stratégia, új motiváció, új környezet, új célok keretében vágok neki újra, hogy változzak tovább, fejlődjek, és mind közelebb kerüljek emberi létemhez.
Vasárnap este volt a döntő pillanat, mikor túlzabálva, ellustulva, heverészve a kanapén egy hirtelen jött gondolattól vezérelve indultam, húztam a futó csukám, és siettem a Duna partra fel-alá rohangálni. Szörnyű kínlódás, fájdalmak… Ismerős érzések, amelyektől valahogy nem szenved az ember, hanem feltölti, buzdítja és boldoggá teszi.
Egy közel órás kocogást egy kis lépcsőzés követte, s néhány erősítő gyakorlat után újra vigyorogva bámultam a semmibe és éreztem magam totális mámorban. Nem is értem, hogy jutottam ebbe a nihil állapotba, mikor ennyire szeretek mozogni és próbára tenni erőnlétem.
Lelkesedésem csöppet sem múlt el, így kedden egy hatha jóga órán teljesedtem ki, s úszom az óta is annak jótékony hatásában.
Az újrakezdés projekt keretében nagyobb hangsúlyt szeretnék fektetni a finomabb mozgáskultúrákra, a megerőltetőbb súlyzós gyakorlatokat egyelőre mellőzöm. Nem most fogom megdönteni fekvenyomás rekordomat, de kettlebell tesztet sem tervezek. Azonban a spinning, kerékpár, futás és egyéb kardió mozgásformák továbbra is terítéken maradnak.
Fura mód most nem érzek ellenszenvet a csoportos órák iránt, így talán még beszámolhatok majd aerobik élményeimről is.
Örömmel tölt el a tudat, hogy képes vagyok folyton megújulni és felismerni a helyes utam, tanulni és fejlődni. Elismerem hibáim, de nem rágódom rajtuk, túllépek, és haladok tovább. Elfogadom, amilyen vagyok, amilyenek mások, és elfogadom az akadályokat, amelyek elém hárulnak. Legalábbis törekszem rá… Törekszem a boldogságra.
