fuss az orczy parkban


Számomra a fitnesz szezon ősszel kezdődik. Míg mások szomorúan intenek búcsút a meleg, napsütötte, hosszú nyári napoknak, Én izgatottan várom, hogy beköszöntsön az ősz. A természet csalogat aranyló színeivel, a tüdőm újra megtelik friss, hűs levegővel, nem nyomasztja tovább testem a hőség, és nem csábítanak már a nyári teraszok.

Életemben először idén január 2-án vettem rá a testem a futásra, és egészen az első nyári forróságig szorgalmasan kocogtam, harcoltam, de imádtam. Talán ezen első meghatározó élmények alapozták meg különös vonzalmamat a hűvösebb időben való szabadtéri edzések iránt.

A futó szezonom vasárnap kezdődött, s bár semmilyen körülmény nem állt a döntésem mellett, mentem. Egy túlhajszolt hét után, eleve izomláztól égő testtel, egy átmulatott éjszakát követően mégis éreztem a vágyakozást.

Már többször számoltam be Orzcy parki élményeimről, kedvelt terepem egy kis mozgáshoz. Bizonyára sokakban negatív érzelmeket kelt a helyszín, hiszen a nyócker-gettó mellett található, és könnyen merülnek fel előítéletek. Azonban biztosan nem tudják, milyen lehetőségeket kínál a Park, amely csendes, nyugodt egy felkapott Margit szigettel szemben.


A terepfutásra vagy egy kellemes sétára alkalmas az erdei futópálya, mely hatalmas fák közt kanyarog békésen a kiépített faháncsos borítású nyomvonallal, néhol kis emelkedővel. Éjszakai futásra talán alkalmasabb a focipálya körüli 400 méteres kivilágított salakpálya, mely egy nagyobb és egy kisebb focipályát ölel körül, mellette kosárlabdapályával. A parkban gumiborítású teniszpálya és ping-pong asztalok is találhatók.


A terület közepe egy hatalmas üres, füves placc, ahol egyéb gyakorlatokat is lehet végezni, de a játszótér és néhány kifejezetten tornára kialakított korlát is segíti a testmozgást. A gyerekek szórakoztatására van KRESZ park, és nem rég nyitotta meg kapuit a Kalandpark.

A Park reggel 6-tól este 22 óráig tart nyitva, amit korábban nem tudtam, így zárták már rám a kapukat, de a KRESZ pályánál ki lehet jutni, egyenesen a gettóba. Jobb megúszni. Könnyen megközelíthető tömegközlekedéssel, de az autósok számára is kényelmes, hiszen bőven van ingyenes parkoló hely a hátsó kapunál.

A szezont egy komplex futóedzéssel indítottam, kiegészítettem néhány extra gyakorlattal és változtattam eddigi hozzáállásomon.

Korábban pulzuskontrollal, időre igyekeztem adott távolságot leküzdeni, aminek örömtelen és fájdalmas teljesítménykényszer lett az eredménye. Most pulzusmérő és cél nélkül vágtam neki, csak azért, hogy jól érezzem magam. Negyedórányi kocogás után egyszer csak rám tört a vágy kis guggoláshoz. Ugyan elég uncsi már súly nélkül, de azért így is hatékony gyakorlat. Majd újabb futást követően egy pad mellett fekvőtámaszozni támadt kedvem, így rögtön neki is vágtam. Ez után már csak egy iramosabb gyaloglás esett jól, hála a vádlimban érzett szokásos égő fájdalomnak, amit egy kis tolódzkodással folytattam, majd ismét egy kör séta levezetésül. Nem vittem túlzásba, minden gimnasztikai gyakorlatból háromszor húsz ismétlést hajtottam végre, kis pihenőkkel, s a teljes edzés nagyjából egy óra volt.


A teljes programot meditációval zártam. Letérve az útról csodáltam az aranyló száraz leveleket és a korlátokon sorakozó apró páracseppeket, hallgattam a talpam alatt elterülő gallyak reccsenését és gyűjtögettem a fákról lehullott gesztenyéket. Apró és lassú lépésekben haladtam, figyeltem, a szívem és izmaim megnyugodtak, az edzésnek vége…

nem vagyok robot

Polar Fitbalance Egészség és Fitness Fesztivál
2012.10.07.
Oxygen Spinning team
Az esemény oktatói
Bali Timi, Kerekes Kinga, Hajdu Gergő, Gubik Jani, Farkas András, és az utolsó óra team ride volt

A naptáramban az Oxygen-Merida eseményt a tegnapi Fitbalance  követte, amely 2006 óta évente kétszer, jelen esetben a Millenárison került megrendezésre. Az Oxygen Spinning Team a Fogadó épületben kapott helyett, ahol 150 bringával várták a mozogni vágyókat. A rendezvény célja megismertetni különböző mozgásformákat, lehetőséget teremteni ezek kipróbálására, azonban engem, és talán sokakat a 6 órás tekerés lehetősége csábított.

A májusi Fitbalance-on tapasztaltak alapján azt gondoltam, a nem maratonra összeállított órasorozat azért tud hatalmas élmény lenni, mert mindenféle óvatoskodás nélkül egymást követik a zúzdák, tekintet nélkül fáradtságra, minden órában síkok és hegyek, jumpok és sprintek, a teljes palettát kínálja sorozatban. Óránként halsz meg és születsz újjá. Ezt az élményt kerestem tegnap, de valahogy semmi sem úgy sikerült, ahogy kellett volna.
Nem volt időm felkészülni, gyakorlatilag a naptáram emlékeztetett az eseményre, és indulás előtt hanyagul dobáltam össze a cuccom. Nem terveztem étrendet, nem kíméltem magam a megelőző napokban, nem gondoskodtam erőt adó és izmot kímélő tápanyagról és folyadékról, kényelmes ruházatról és ráadásul több fontos kelléket hagytam otthon.

Nem csoda ez a hanyagság, hiszen az Oxygen-Merida tekerésen totálisan kiéltem magam, ami mai napig kielégíti lelkem és testem egyaránt.

Vizet nem vittem magammal, mivel az minden eseményen ingyen van. Egy kis gyümölcsöt csomagoltam, a szokásosnál kevesebbet és a müzlit is elfelejtettem. Fehérjepor volt nálam, de shaker nem. Az a kis glutamin mentette meg az életemet, amit szerencsére bedobtam a szütyőmbe. A többi hiányosságom már csak a komfortérzetemet növelte volna, míg előzőek életmentő kellékek egy maratonista számára, és a probléma az volt, hogy ezek pótlásáról magán a rendezvényen nem tudtam gondoskodni. Továbbá szörnyű hasfájás kínzott és kényszerített a későbbi döntésemre…

Nem láttam, hol van büfé, és az órák közti 5 perc szünet nem elég, hogy egy teljesen másik épületbe átszaladjak, megkeressem, sorba álljak, vásároljak, visszaszaladjak és meg is egyem a szerzeményem. A víz mindig ingyen van az ilyen eseményeken, most is, csak kevés volt. Nagyon kényelmetlen lenne, ha nekem kellene gondoskodnom a teljes vízfogyasztásomról, ami egy 6 órás tekerésen legalább 6 liter, de inkább 7 liter víz. Így is hatalmas sporttáskával érkezem rendszerint.

Maga a helyszín jó lett volna, de szörnyen utálok világosban tekerni, és hiába fohászkodtam magamban, senki nem kapcsolta le a világítás. A hangosítás viszont szuper volt, brutális hangerővel dübörgött Kalkbrenner.
Bali Timivel az első élményem volt, a 6 órás tekerés első órája. Pillanatok alatt egy szuper zúzdát hozott össze, nagyon élvezetes, változatos és dinamikus óra volt, remek zenékkel. Tetszett Timi vehemenciája és őrült gesztusai, vasárnap reggel igazán üdítő kínzás volt részéről, amit Kerekes Kinga csak tovább fokozott. Csupa öröm és mámor volt ez a kezdet, amit még Hajdu Gergőnek sikerült fenntartani. Majd egyre éhesebb lettem, a víz fogyott, a hasfájásom egyre kínzott, és a következő óra már nem csikart ki belőlem egy csepp adrenalint sem, amivel folytatni tudtam volna.

A soron lévő óra felén megállítottam a kereket, leszálltam és befejeztem. Leszegett fejjel távoztam, vissza se néztem. Szörnyen féltem, hogy megbánom és gyűlölni fogom magam ezért. 

Most tudatos és előrelátó elhatározásnak érzem, bizonyítási kényszeremet leküzdve láttam be, nem vagyok most erre alkalmas. 
Nem vagyok robot, hogy minden pillanatban bizonyítsam felülmúlhatatlan erőmet.