nem vagyok robot

Polar Fitbalance Egészség és Fitness Fesztivál

2012.10.07.

Oxygen Spinning team

Az esemény oktatói: 

Bali Timi, Kerekes Kinga, Hajdu Gergő, Gubik Jani, Farkas András, és az utolsó óra team ride volt

A naptáramban az Oxygen-Merida eseményt a tegnapi Fitbalance  követte, amely 2006 óta évente kétszer, jelen esetben a Millenárison került megrendezésre. Az Oxygen Spinning Team a Fogadó épületben kapott helyett, ahol 150 bringával várták a mozogni vágyókat. A rendezvény célja megismertetni különböző mozgásformákat, lehetőséget teremteni ezek kipróbálására, azonban engem, és talán sokakat a 6 órás tekerés lehetősége csábított.

A májusi Fitbalance-on tapasztaltak alapján azt gondoltam, a nem maratonra összeállított órasorozat azért tud hatalmas élmény lenni, mert mindenféle óvatoskodás nélkül egymást követik a zúzdák, tekintet nélkül fáradtságra, minden órában síkok és hegyek, jumpok és sprintek, a teljes palettát kínálja sorozatban. Óránként halsz meg és születsz újjá. Ezt az élményt kerestem tegnap, de valahogy semmi sem úgy sikerült, ahogy kellett volna.

Nem volt időm felkészülni, gyakorlatilag a naptáram emlékeztetett az eseményre, és indulás előtt hanyagul dobáltam össze a cuccom. Nem terveztem étrendet, nem kíméltem magam a megelőző napokban, nem gondoskodtam erőt adó és izmot kímélő tápanyagról és folyadékról, kényelmes ruházatról és ráadásul több fontos kelléket hagytam otthon.

Nem csoda ez a hanyagság, hiszen az Oxygen-Merida tekerésen totálisan kiéltem magam, ami mai napig kielégíti lelkem és testem egyaránt.

Vizet nem vittem magammal, mivel az minden eseményen ingyen van. Egy kis gyümölcsöt csomagoltam, a szokásosnál kevesebbet és a müzlit is elfelejtettem. Fehérjepor volt nálam, de shaker nem. Az a kis glutamin mentette meg az életemet, amit szerencsére bedobtam a szütyőmbe. A többi hiányosságom már csak a komfortérzetemet növelte volna, míg előzőek életmentő kellékek egy maratonista számára, és a probléma az volt, hogy ezek pótlásáról magán a rendezvényen nem tudtam gondoskodni. Továbbá szörnyű hasfájás kínzott és kényszerített a későbbi döntésemre…

Nem láttam, hol van büfé, és az órák közti 5 perc szünet nem elég, hogy egy teljesen másik épületbe átszaladjak, megkeressem, sorba álljak, vásároljak, visszaszaladjak és meg is egyem a szerzeményem. A víz mindig ingyen van az ilyen eseményeken, most is, csak kevés volt. Nagyon kényelmetlen lenne, ha nekem kellene gondoskodnom a teljes vízfogyasztásomról, ami egy 6 órás tekerésen legalább 6 liter, de inkább 7 liter víz. Így is hatalmas sporttáskával érkezem rendszerint.

Maga a helyszín jó lett volna, de szörnyen utálok világosban tekerni, és hiába fohászkodtam magamban, senki nem kapcsolta le a világítás. A hangosítás viszont szuper volt, brutális hangerővel dübörgött Kalkbrenner.

Bali Timivel az első élményem volt, a 6 órás tekerés első órája. Pillanatok alatt egy szuper zúzdát hozott össze, nagyon élvezetes, változatos és dinamikus óra volt, remek zenékkel. Tetszett Timi vehemenciája és őrült gesztusai, vasárnap reggel igazán üdítő kínzás volt részéről, amit Kerekes Kinga csak tovább fokozott. Csupa öröm és mámor volt ez a kezdet, amit még Hajdu Gergőnek sikerült fenntartani. Majd egyre éhesebb lettem, a víz fogyott, a hasfájásom egyre kínzott, és a következő óra már nem csikart ki belőlem egy csepp adrenalint sem, amivel folytatni tudtam volna.

A soron lévő óra felén megállítottam a kereket, leszálltam és befejeztem. Leszegett fejjel távoztam, vissza se néztem. Szörnyen féltem, hogy megbánom és gyűlölni fogom magam ezért. 

Most tudatos és előrelátó elhatározásnak érzem, bizonyítási kényszeremet leküzdve láttam be, nem vagyok most erre alkalmas. 

Nem vagyok robot, hogy minden pillanatban bizonyítsam felülmúlhatatlan erőmet.