A tavalyi szülinapom még fitnesz lázban telt, őrült módon hajtottam szét magam egy sportrendezvényen, boldoggá izzadva testem, akkor még teljesítménykényszer hatása alatt. Idén nagyobb szerep jut a gasztronómiának, ízlelőbimbóimat zaklatom folyton eszméletlen fogásokkal.
Az idei szülinap kissé deviánsra sikerült, figyelembe véve a bárokban, klubokban töltött éjjeli órák és elfogyasztott koktélok mennyiségét, de az ünnepi vacsora igazán ’kóserre’ sikeredett, amit egy belvárosi zsidó bisztróban fogyasztottam.
A Dob-Kazinczy sarkon nyílt nem rég a Macesz Huszár, korábbi Kőleves helyén. Imádok sétálgatni a zsidónegyedben, élvezem ezt a különleges miliőt, a bárok és éttermek csalogató sokaságát. Azonban a zsidó konyhával nemigen ismerkedtem még, leszámítva tavaly egy maceszgombóc levessel való találkozásom, mely igazából nem keltette fel érdeklődésem. Még mindig a francia konyha rabja vagyok, mely mára sok újdonságot nem rejt számomra, ezért ideje próbára tenni más gasztronómiai fogásokat.
A kóser konyha lényege az ételek elkészítésére és tálalására vonatkozó szabályokban rejlik, melyek a Biblia bizonyos vallási előírásaiból erednek, többségében Mózes ötödik könyvéből.
"Ne egyetek semmiféle utálatosat. Ezek az állatok, amelyeket ehettek: szarvasmarha, juh és kecske, szarvas, gazella és dámvad; vadkecske, antilop, nyársas antilop, és kőszáli zerge" [Mózes V. könyve 14,3-5
"Csupán a vérét nem szabad elfogyasztanotok, azt öntsd a földre, mint a vizet." [Mózes V. könyve 12,16]
"A gödölyét ne főzd meg anyja tejében." [Mózes V. könyve 14,21]
A kóser konyha megkülönböztet tiszta (kóser) és tisztátalan (tréfli) húsokat. A marha, a szárnyasok, a bárány és a kecske kóser húsnak minősülnek, a disznó, a nyúl és a ló húsa pedig tisztátalanok. Csak kivéreztetett kóser hús fogyasztható, ehhez a húsokat vízben, majd sóban kell áztatni, majd háromszor kiöblíteni, hogy minden vérrög kioldódjon belőle. Továbbá az állatot csak képzett szakember (sakter) vághatja le - egyetlen vágással, hogy minél kevesebbet szenvedjen. Az ételek elkészítése és tálalása során el kell különíteni a tejes és a húsos/zsíros ételeket.
A Macesz Huszár a zsidó gasztronómiai hagyományokra épít, azonban lazán veszi a szigorú kóserség szabályait, bár disznóhús valóban nem szerepel az étlapon. Az étterem megálmodója Popovits Dávid, az egyik első budapesti borbár tulajdonosa.
A helyválasztás tökéletes, a zsidónegyed kellős közepe, a helyiségben évtizedek óta éttermek üzemelnek. Polgári nagymamás enteriőr, a korábbi Kőleveshez képest nekem kicsit fakóbb a stílus, de a porcelán teás és kávés csészékből összeállított csillár kompozíció és csipketerítő végül elégedett, tetszetős mosolyt csalt az éhes számra. Mosolyomat tovább szélesítette a figyelmes és közvetlen személyzet. Fölöttébb kedvelem, mikor a pincér egyenrangú partnerének tekint, és szívesen szóba elegyed, talán viccelődik is a vendéggel.
Klasszikus bisztrós, zsidós étlap kínálja újragondolt finomságait, kiegészítve a chef ajánlatával, melynek kínálata kifejezetten kedvemre való volt az idény spárgás fogásaival. Az asztalunkra kerültek rögtön spárgasípjaim citromos karalábéval, mellyel végre igazán köszöntöttem a tavaszt friss, ropogós zöld-ízeivel. Rég vágytam már az ízletes, karakteres zöldség ízek roppanására a számban.
Kenyérkosárkánk tartalmára először ügyet sem vetettem, de nagy szerencsére felfedeztem a benne pihenő mákos kalácsszeleteket, mellyel tisztára töröltem tányérom, felfalva annak minden maradék morzsáját, utolsó csepp mártását.
Kacsa, liba és bárány, számomra mind nagy kedvencek, olyan nehéz a választás. Fő fogásként végül báránybordát választottam citromos, lilahagymás, mentás polentával. Kóser módra külön-külön tálalva, bár nem tudom, ennek valóban a kóserság e az oka, vagy csak praktikum, a folyós állagú polenta miatt. Tányéromon heveredtek egymáson a bárányborda szeletkék, gusztusos kis csontos falatok, melyet az olajos, mentás, hagymás szaft tett ízletesebbé. A külön kis tálban szervírozott polenta számomra kissé híg állagú volt, a villa fogain szinte átfolyt, óvatosan kellett vele bánni, nehogy a szép csipkés terítő is megkóstolja egyébként finom ízét.
Desszert-teszt ezúttal elmaradt, amúgy sem rajongom az éttermes választékért, és az italok közt sem bogarásztam, de a bor kínálat igazán gazdagnak hat.
A menüben szerepel mindenféle tradicionális zsidó fogás, mellőzve a kóser konyha szigorú szabályait, legközelebb biztosan valami durva libaságot fogok kóstolni.
Idilli édes kis szülinapi este volt. Imádnivaló vacsora partnerem társasága tökéletes szülinapi ajándék volt, akinek köszönöm a sok örömöt és figyelmet, amit kaptam.
A fotók az étterem facebook oldaláról származnak.
1 megjegyzés:
Great Blog !!
Megjegyzés küldése