 |
| nővérem tortája szülinapomra |
Nem olyan rég volt egy számomra fontos esemény.
Hetekig készültem rá gondolatban, vártam, s persze közben elképzeltem, hogy milyen frappánsan vetem ide élményeimet, és átélt izomszaggató orgiámat. Azonban ahogy eltelt az élmény, rám tört egy azóta is kínzó ’depresszió’(?), nem volt hangulatom írni, neki esni, és megfogalmazni újabb mámorító pedálforgató önmegvalósításom. Talán túlzottan vártam, s elteltével üressé váltam.
Azon a hétvégén alaposan leteszteltem fizikai és mentális teljesítményemet. Kissé aktualitását vesztette a téma, de a hangulatom most engedi megfogalmazni.
Korai ébredést követően elindultam a világ másik felére, hogy részt vegyek barátnőm esküvőjén. Azonban nem ez volt az egyetlen számomra fontos esemény, hiszen másnap került megrendezésre a Fitbalance Nemzeti Egészség és Fitness Fesztivál a Papp László Budapest Sportarénában, nem mellesleg a harmincadik szülinapom.
Hosszú, lélek-őrlő hetekig tanakodtam, hogyan oldhatom meg ezt a kellemetlen egybeesést, egyértelmű a részvételi szándékom mindkét rendezvényen, azonban 250 km és néhány óra elválasztja az egyébként fárasztó programokat, amelyek közt nem ártana némi pihenés.
A fejtörést a Fitbalance-on megrendezésre kerülő 6 órás spinning esemény okozta. Az idei év a teljesítmény-hajszolásról szól. Eszelős módjára keresem a sport-programokat, megméretetéseket, persze saját súlycsoportomban, és igyekszem bátorságomat összekaparva részt is venni ezeken. Év elején határoztam el, hogy a harmincadik szülinapomat valamilyen megmérettetéssel ünnepelném.
Mikor felfedeztem, hogy ez a tekerés most a ’szinte már unalmasnak ható, semmi kihívást nem jelentő’ 4 óra helyett 6 óra, ráadásul a jeles napon, már láttam magam izzadva az életemért küzdeni…
 |
| kép |
Hajnali kettő körül sikerült kirángatni magam a lelkes és ittas Tisza parti fiúk dorbézoló körgyűrűjéből, s búcsút venni a boldog ifjú pártól, majd 3 körül álmosan, de izgatottan hozzálátni a kevéske alváshoz. Szempillantás alatt, reggel 6 órakor jelezte a telefon, hogy ébredni kell és indulni.
Keserves utazás után a csípős, hideg szélben álltam a hatalmas épület előtt, majd jutottam be és próbáltam a helyemet találni a rengeteg ember, színes reklámok és dübörgő zene kavalkádjában.
Ásítozva vonszoltam magam, és egyre biztosabb voltam benne, hogy őrültséget csinálok. Akkor hirtelen nem is értettem, miért olyan fontos ez nekem, hogy mindezt bevállalom, csak egy pihe-puha ágy melegére tudtam gondolni a kemény nyereg és pedálok helyett.
Izgalmas volt ilyen hatalmas térben spinningelni. Fények. Színpad. Kedvenc oktatók, meg nem kedvencek is. Azonban az eddig tapasztalt endorfin fröccs elmaradt. Élveztem, de a hidegrázás nem jött. Küzdenem kellett a talpamban jelentkező fájdalommal is, ami kis idő után egész a bokámig hatolt, s a feladás gondolatát ébresztgette. A kedvemet szegte az utolsó két óra is az őrült ’jumpolásokkal’, mely nem igazán volt kívánatos 5-6 óra tekerés után. Inkább kínlódtam, mint élveztem, és életemben először ránéztem az órámra ’mikor lesz már vége’ sóhajjal.
Alapvetően nem maraton volt ez, hanem egymástól független 6 óra, többnyire változó közönséggel. Az Én környezetemben nem láttam mást hozzám hasonlóan végig tekerni, s az órák felépítése sem igazodott a több órányi igénybevételhez. Mert nem ez volt a rendezvény célja.
Magányosan tettem a dolgom, és próbáltam magam boldognak érezni, kizárni aggasztó problémáim. Hiszen ez volt a vágyam, és áldozatokat hozva ismét megcsináltam.
Próbálok új erőre kapni, s holnap a Balcsin ismét szétcsapatni, hangulatomat felturbózni – Katamarán Tekerés 2012
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése