trx

„…csinálni kéne vmi brutál edzést, a lényeg, ne vmi csajos lófasz edzés legyen! :) csinálhatjuk szabadban is, edzőteremben is, jöhet futtatás, saját testes edzés vagy súly alatt beszarós :)” - üzenet Bálintnak.

Helyszín: Budapest, Margit-sziget.

Időpont: 2012.07.21. szombat, 17:30.

Edző: Bálint.

Hetek óta folyamatos izomláztól ég a testem, mely nem tántorít el az újabb és újabb erőfeszítésektől. A kissé hűvösebb idő is ösztönöz a szabadban való mozgásra, a kettlebell edzések alatt szerzett önbizalmam is fokozza az igényt a krosszfitelésre, funkcionális edzésekre.

Bringával érkeztem, végigzúzva a nagykörúton egyenesen a szigetre. A pulzusomat már ezzel felkorbácsoltam, nem is volt kellemes már bedurrant combokkal nekivágni a futásnak, melyet Bálint a bicóról követett. A futópálya mellett le lehet menni kissé közelebb a Dunához, mely szakaszt éles lejtő választja el a pályától. Nem értettem miért jobb itt lent futni, de mentem, majd jött az utasítás: sprint fel a ferde falon. Kis hiszti, tuti nem tudom megcsinálni, itt töröm ki a fogam, de állat érzés volt végül így rohangálni.

Kis fekvőtámasz a padon, majd megint futás, és egy arra alkalmas fánál előkerült a TRX. Ezt az eszközt az amerikai haditengerészet elit csapata fejlesztette ki, mely egy hordozható funkcionális tréning eszköz, egyensúlyt, hajlékonyságot és a core izmok stabilitását fejleszti.

Egy olyan heveder, mely végein fogantyúk (a kéznek) és bújtatók (a saroknak, lábfejnek) találhatók. A sportszert rögzítve a plafonra, oldalfalkonzolra, a gravitációval szemben fejtünk ki erőhatást, a törzsizomzat folyamatos feszülése mellett.
trx info

Számos gyakorlatot elvégeztünk rajta, elsősorban a felső testemre koncentrálva, majd felülésekkel erősítettem hasizmom a földön, a gyakorlatot igazán komfortossá tették a hátamba fúródó apró kis tobozok, egyéb termések és gallyak.

Végül jött az igazi feladat, az edzés csúcsa, amelyet mikor Bálint felvázolt, röhögtem, aztán rájöttem, hogy komolyan gondolja… Arcomra fagyott a mosoly.

A TRX-et rögzítette a bringára, melyre ő felpattant, és nekem úgy kellett őt húzva sprintelnem (45 mp sprint, 90 mp séta ötször), hogy közben húzta a féket. Így szántottam körbe-körbe a Margit-sziget tereit, esőben, akár egy harcos amazon.

A végére alig kaptam levegőt, a szívem a torkomban dübörgött, a pulzusom a csúcson, és hányinger kínzott, amelytől nem szenvedtem, sokkal inkább boldog és büszke emberként vonultam, mert ezt az érzést kerestem. 

Ez volt AZ EDZÉS!

Kösz Bálint!