Az elmúlt hét mozgalmas volt. Csináltam egy blogot. Voltam a
LEVESben. Pénteken vacsorát adok, melyre összeállítottam egy menüt, és temérdek
receptet átolvastam.Bevásároltam. Előkészültem. Takarítottam.
Minden alkalommal, amikor a tűzhelynél tüsténkedek, legalább
egy hétnyi kutatómunkával jár, hogy átnyálazzam a kedvenc receptgyűjteményeimet.
Nagy kihívás, ugyanis igyekszem mindig egy új receptet kipróbálni. Nem igazán készítettem még el kétszer ugyanazat a finomságot. Lassan két
hónapja heti rendszerességgel lepem meg szeretteimet, ami folyamatos jelenlétet
igényel az imádott gasztrobloggerek oldalán. A rengeteg egyéb tennivaló mellett
az ilyen jellegű hadműveletekre többnyire éjjel van időm.
Értelme akkor lenne ennek a bejegyzésnek, ha megosztanám a
recepteket, de sajnos arra még nem volt alkalmam, hogy utánajárjak, hogyan
írhatom ide a blogokról próbáltakat. Semmiképp sem szeretnék plagizálni, magamra
haragítani az egekbe magasztalt gourmet bloggereket.
Vagy legalább guszta fotókkal kellene megtöltenem az oldalakat,
ám ennek technikai feltételin még dolgozom.
Azonban néhány hozzávalót megosztok a baráti vacsorából, amiből
sejteni lehet, hogy durván megdolgozom vendégeim ízlelőbimbóját: imádott vaj,
szójaszósz, koriander, méz, mirin, hagyma, gyömbér, lime, mogyi, és egy kis
csirkehusi, karamell, tejszín, narancs, mascarpone…
A sportcsuka a szekrényben, a tortaformában pedig épp hűl a
csoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése