Barbie és Ken játszótere – kettlebell hatás

kép

Leghétköznapibb értelemben vett hatása a kettlebell edzéseknek, mikor nem kínlódás többé ocsmány, gusztustalan toalettek felett pipiskedve tartani hatalmas hátsóm reszketve a milliárdnyi kis fertőző baktériumtól. Fejlett combizmomnak különösen néhány korsónyi sör elfogyasztás közben/után adok hálát, mikor a művelet időigénye és gyakorisága kissé kitolódik.

Igen kellemes egy bevásárlás és a szerzett tulajdon hazacipelése közben érzett energia, mikor a kosaram teljes tartalmát dinnyéstől és ásványvizestől simán lóbálom, s annak súlya semmilyen nyomot nem hagy tenyeremen, azaz meg se kottyan.

Könnyedén kapom fel 20 kilós bringám tele a cuccaimmal, és mászom meg régi bérházak emeleteit, nyomakodom át így szűk kapukon, totál izomból tartva az egész csotrogányt.

A legveszélyesebb azonban a karokban, sőt egész testben duzzadó energia, ami elnyom és torzít félelemérzetet és józan gondolkodást, így önbizalommal eltelve hiszem, hogy meg tudom védeni magam az obszcén, undormány embertársaim primitív és ártó cselekedeteitől. Ez azért veszélyes, mert kellemetlen szituációk tudnak kerekedni abból, ha megfogja a feneked flörtöl veled egy tuskó, amire hozzá méltóan mersz reagálni, azaz jól pofán zúdítod egy nagy pohár itallal, lehetőleg jégkockával, hogy ne csak ázzon, üssön is… (Sör volt, sok!)

A kettlebelleről számos profi írás született már, ez nem az lesz. Ez csak egy hétköznapi lány néhány gondolata egy hónapnyi edzés után. Nyilván nem fenti „eredmények” sarkallnak írásra, sem nem ez motivál.

Pavel

Ami viszont tény: valóban erőt és állóképességet ad! Talán szánalmas egy hónapnyi edzegetés után bármilyen komolyabb következtetést levonnom, pláne leírnom, de tényleg érzem hatását ennyi idő elteltével is. Bálint edző szerint az emberek hajlamosak magukat jobbnak, nagyobbnak látni, az eredményeket az elvárásaikhoz torzítva pozitívabban látni, de bízom a józan ítélőképességemben, s akkor is állítom, HAT!

Adolf Albert RKC II

Adolf Albert csoportjába járok, ahol nem tanfolyam jellegű edzések zajlanak, simán belecsöppentem az akár több éves tapasztalattal rendelkezők közé. Sokat törtem a fejem azon, ez a módszer hatékonyabb, vagy ha csupa kezdővel kezdem el az utat taposni. Sokszor kételkedtem, de biztosan állítom, számomra ez volt a megfelelő választás. Én már olyan csoport részese vagyok kezdetektől, akik elhivatottak, tapasztaltak, erősek, akiket lehet figyelni. Érezni a teremben a 20-30 kilós bellek zúzását és a ”herkules” banda kínlódó, erőlködő sziszegését. Ez sokkal motiválóbb, mint egy rakás szerencsétlenkedő, ámuló, bátortalan magamfajta zöldfülű.

Sokat aggodalmaskodtam azon is, hogy így viszont nem kapom meg a kellő figyelmet. Ezt konkrétan tapasztaltam néhányszor, azonban az Én személyiségemnek épp kedvez a magárahagyatottság és önállóság, magányban felfedezni egy-egy mozdulatot, fogást, ráérezni. Ráadásul egyéb mozgásformák által van már kialakult testtudatom, mozgáskoordinációm, persze nem kifogástalan, de nem nyírom ki magam egy bellel talán… 

Albertről próbáltam infót gyűjteni a netről, és eleinte, a fotók alapján kifejezetten morcos, szigorú ”katonának” tűnt, és első személyes alkalommal is hasonló tapasztaltam, bár ezt valószínűleg a félénkségem táplálta. A vele első, nekem második órámra feldobva érkeztem, be nem állt a pofám, nyomtam az ócska humorom. Percek alatt a szar is vigyázban állt bennem, kussoltam és tettem a dolgom. Ettől persze Én boldog voltam, mert minden vágyam egy keménykezű, mogorva izomkolosszus edző, aki kirángat a rózsaszín ködből, és kemény munkára ösztönöz.

Hamar kiderült, Alberttől nem kell félni, sokat mosolyog és kedves… Kemény, de nem agresszív.Szeme sarkából mindig figyel, és mikor elérkezettnek látja az időt, mutat valami újat. Lassan de biztosan elvet követ.

swing

Nagyon izgalmas így az elején, minden alkalom csupa kihívás. Alaklomról alkalomra egyre magabiztosabban zúzok le a terembe, markolom meg és himbálom teljes erőmből és fegyelmezettségemmel a bellt. Néhány alkalom után éreztem a swingelés lényegét, s nyilván nem csinálom még tökéletesen, de úgy érzem, közöm van hozzá. Alapgyakorlat, de egyben a legjobb is.

török felállás

Az első csúcs érzés a súllyal végzett törökfelállás volt. Teljes figyelmet és koncentrációt igénylő mozdulatsor, melyből egy apró kis figyelmetlenség is könnyen kizökkent. Sokat gyakoroltam súly nélkül, és soha nem felejtem el az első meglepetést, amit akkor éreztem, mikor a súlyt kinyomva karommal fel akartam ülni. Olyan hirtelen és keményen fogtam munkára a hasizmom, hogy döbbenetem máig kísér.

snatch

Mindig irtó izgatott leszek, mikor újdonságot tanulok. Így volt akkor is, mikor a felrántást tanultam és gyakoroltam - ezt mint második csúcs érzést emlegetem. Már valódi előrelépésként értékelem az áhított snatch – szakítás felé. A! Gyakorlat, amit epedve várok! A felrántással már érzem a súly kínzó dörzsölését a tenyeremen, ami nem kellemes, de perverz módon élvezem. Persze volt pillanat, mikor szívem szerint elhajítottam volna a bellt a fenébe, de e helyett tűrtem, s csináltam tovább.

Azt gondolom a kitartásommal nincs gond, és mindig csak az lebeg a szemem előtt, hogy heti két edzés, alkalmanként egy-egy óra. Egy héthez képest ez szörnyen kevés idő, ez idő alatt bármit ki lehet bírni. Lehetőség, amikor több, más lehetsz az átlagnál. Nem hallottam még arról, hogy valaki belehalt volna egy kettlebell edzésbe. Így miért ne hozhatnám ki magamból a legjobbat, félretéve a tenyeremről ”leszakadt” bőr miatt érzett fájdalmat és a karjaimban kellemetlenül szétfeszülő, szétdurranó izmok érzetét.

bells

A harmadik csúcs e heti első edzésemen ért. Eddig felváltva használtam a 8 és 12 kilós belleket, s gondoltam nem lesz túlzás már otthonra is vásárolni egy nem kisebb, mint 12 kilós golyót. Azóta sokat nem kezdtem vele, csak szerelmesen szemezünk, néha megsimogatom, de mikor emelem, sokkal nehezebbnek érzem, mint a termi golyót. Hirtelen nem éreztem kellő erőt és elszántságot hozzá, gondoltam végig viszek egy órát 12 kilóval, edzői felügyelet mellett. Így kaptam egy újabb adrenalin fröccsöt, egy teljes órát TIZENKETTŐ KILÓval zúztam. Néha komolyan kínlódtam, irtóra kellett koncentrálnom, s így már egyes szakaszokon nem tudtam tökéletesen teljesíteni, de minden erőmből telhetőt megtettem. Szuper dolog ám valamibe tényleg beleadni mindent. Ennek ez érzésnek függőjévé váltam, ezért hónapok óta totális izomfájdalomban élek. Ezzel az izomfájdalommal csak az a baj, hogy folyton emlékeztet egyéb tevékenységeim közben - mint munka - arra, hogy mennyivel szórakoztatóbb programjaim is lehetnének…

Abnormális testmarcangoló vágyaimat pedig egy elborult pillanatomban hozott döntésem következményeként Kőszegen (Szabóhegy – Meszevölgy) élhetem ki augusztus 25-26-án, ahol részt veszek Dancs I. Roland szombathelyi edző által szervezett edzőtáborban, ahol kedvemre kettlebellezhetek, TRX-ezhetek, lesz vízi edzés, erőnléti és ügyességi gyakorlatok, majd a program zárásaként valószínűleg meghalok. Üdv!

tábor