300

Leonidasz, spártai király

A szigorú spártai körülmények között nevelkedett Leonidasz perzsák elleni küzdelemére maga mellé szervezett 300 legjobb katonája – köszönhetően legalább az amerikai filmprodukciónak - szimbolizálja sokunk számára a lenyűgöző teljesítményt, bátorságot, kíméletlen erőt és hitet. Bár nem vágyom hasonló katonai rendőrállamban élni, azért mindenképpen figyelemre méltó a spártai harcosok testi ereje és edzettsége, gátlástalan fanatizmusa. Nyílván ez abnormális, különösen gyenge, lusta, tunya, hisztérikus, ambíciótlan társadalmunk számára.

A spártai fiúk kiképzésük során minden nap edzették testüket, futottak, bírkóztak, dárdát- és diszkoszt vetettek és mindezt télen-nyáron, esőben, hóban, szélben, az időjárás viszontagságainak kitéve, teljesítőképességük határait feszegetve.

Marcsella

Engem ez az erő és elhivatottság teljesen magával ragad, s szeretem a hétköznapokban megvívni a magam thermopülai csatáját, ahol Én harcolok a saját fizikai adottságaimmal. Eszemben sincs párhuzamot vonni, csupán a 300-ra, mint szimbolikus számra kívántam felhívni a figyelmet, amely újabban edzéseim célkitűzéseiben is szerepel.

Először egy Bálinttal való közös tréning során merül fel múlt héten, ahol alaposan próbára tette tűrőképességem, s először adtam fel gyakorlatot. A menü két körben összesen: 46 fekvőtámasz, 12 húzódzkodás, 30 tolódzkodás, 40 hasprés, 2:40 min statikus tartás, 24 rúdhoz felhúzás, 240 guggolás, és ráadásnak 24 tárogatás kézisúlyzóval. Alapvetően jól bírtam, de a húzódzkodás engem kikészít, nem sok kellett, hogy telihányjam az egész mindenséget, s közben ordítottam, hogy nem bírom, fel is adtam. A guggolást nagyon jól tűröm, ekkor leginkább a térdem készült feladni, jelezte ezt nyilalló fájdalommal. Az összesítésnél derült ki, hogy 260 guggolást hajtottam végre, és rögtön beugrott a 300, mint elérendő cél. Ekkor nem teljesítettem, hiszen eddigre túl voltam az extra tárogatáson, és egy fél órácska levezető futás még mögöttem volt, de a terv megszületett.

A tervet tegnap este egy pazar hangulatú edzés során sikerült is teljesíteni Kertész barátommal az Orczy-kertben. Immár második alkalommal cipeltük ki kettlebeljeinket a parkba, ami önmagában felér egy állóképességi edzéssel. Szimplán a gyakorlatok kivitelezése felülmúlhatatlan érzés, de a szabadtéri környezet igazán exkluzív sajátosságot kölcsönöz, mint naplemente közben bemelegítés, telihold által bevilágított zöldellő park, ahol a csöndet a Maria Ludovika szobor tövében gyakorló népzenészek szólamai törik meg. Itt esett meg, hogy a kettlebell edzésünk végén hozzá fogtunk a 300-nak: 300 swing holdfényben, hegedűszóra…

A szabadtéri edzés egyébként kényszerű választás is, hiszen együtt járunk kettlebell vezetett edzésekre, azonban munkahelyi igénybevételünk egyikünknek sem engedi az időben való érkezést és részvételt, remélhetőleg csak átmenetileg. Ez olyan nehézségeket ad, hogy csupán egy 12 kilós bellel rendelkezem, aminek köszönhetően már a bemelegítő 2x20-as fejkörüli körzéstől össze esek, és többször érzem többnek a kelleténél. Azonban mégis küzdöm, lihegek, sziszegek, kapaszkodom a súlyba, lendítem, húzom és tolom, rendíthetetlenül, akár csak egy spártai harcos. A teljesítmény fejben dől el.

Orczy-park, Ludoviceum

További érdekessége a dolognak, hogy a kertet 1829-ben megvásárolták a magyar katonatisztképzés számára, és 1830-1836 között Pollack Mihály tervei alapján építették fel a Ludoviceumot, amely a magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézménye volt, ahol a hadköteles kort még el nem ért (14-17 éves) önkéntesen jelentkező ifjakat tényleges állományú tisztekké képezték ki. Az épületet tervek szerint év végén kezdik felújítani, hogy beköltözhessen Nemzeti Közszolgálat Egyetem.

Ennek szellemében bízom benne, egyszer szorul belém annyi erő, mint egy spártai harcos kisujjába. „Az erő legyen veled, meztelen harcos!” Pavel Tsatsouline