kihívás: hit

4 óra 26 perc - 0 C fok - 198 pulzus - 2774 elégetett kalória - adrenalintúltengés - izomégés

fotó: Brigi

Hétköznapi életet élek. 

Minden reggel borzos hajjal ébredek a tízedik kinyomott ébresztő után. 

Minden reggel a megszokott módon hajtom fel a tejeskávémat, zöldteámat, reggelimet.  

Minden reggel hatszor átöltözöm, mire sikerül késve elindulni a munkába. 
Minden napom egy perc alatt eltelik. 

Minden nap bizonyítani igyekszem másoknak (ügyfeleknek, főnöknek, kollégáknak) tudásomat, határozottságomat, rátermettségemet, képességeimet. 

Minden nap megfelelek. 

Majd több óra megfeszített tempó után választok. 

Választok egy magányos estét pihenésképp. 

Választok egy programot baráti társaságban.  

És végre választhatom, hogy megvalósítom önmagam.

Az Én önmegvalósításom a konyhában és sportolás közben történik. Rövidebb és hosszabb távú célok fogalmazódnak meg bennem, és teljes komolysággal indulok neki az úton. Sokszor nem rögös, csak a fáradtságon és a hétköznapi monotonitáson kell túlesni.

Így vágok neki fagyban az orczy kerti futópályának, vagy tekerem a kilométereket a bringán, esetleg húzom - tolom- emelem a súlyokat a teremben. Napról napra új célok elérése érdekében futok több kört, tekerem egyre tovább, emelek nehezebbet.

Először a cél szépnek lenni. Majd egészséges. Majd mánia lesz.

Először a cél egyáltalán bátornak lenni, kipróbálni. Majd cél gyakorolni és egyre többet bírni. Majd mánia lesz.

Először sírsz, mert fáj. Majd sírsz, mert sikerült.

fotó: Brigi

Múlt hét vasárnap vettem részt „sportéletem” első sportos eseményén, a McDonald’s BringaMánia Vakond futam-on, amely Kőbányán, a Bánya utcából nyíló bányarendszerben került megrendezésre. A föld alatt, közel 30 méter mélyen kanyargó, széles, kivilágított járatok közt szelték a bringások, míg Én az egyik bányalyukban hagytam négy vádli gyilkosnak, hogy nyírjon ki. 

A program része volt Spinning Paksi Attila szervezésében, ahol a vádli gyilkosok felváltva tartották az órákat, pulzusmérőm szerint jómagam 4 és fél órát tekertem. Kínzóim voltak: Bánlaki Róbert, Molnár Andrea, Paksi Attila kétszer és Dolnay Brigitta.

Iszonyúan izgultam, ráadásul "hatalmas" sebet ejtettem magamon egy szerencsétlen sajtszeletelés közben. Miután elbúcsúztam egy hámrétegemtől (kézmosás közben vált el testemtől és hagyott el a lefolyón keresztül :)), álmatlanul forgolódtam, s elérkezett a várva várt nap. Korábban érkeztem, ami nagy hiba volt, mert iszonyú hideg volt. Annak ellenére fagytam meg, hogy készültem e zord időjárásra. Alig vártam, hogy nyeregbe pattanjak, de egy órát kellett várnom a térdeim szétzúzására.

fotó: vuelta.hu

Elég extra hely életem első maratoni tekerésére, különleges élményt nyújtott maga a helyszín és fények is. A szervezők készültek meleg teával és zsíros kenyérrel, aminek a közelébe se mentem, nehogy az illattól is felszaladjon pár plusz. Meg hát sportolni mentem.

Aztán végre nyeregbe, és hagytam magam megvalósulni. Fény, dübörgő zene, és csak Én. Totál áhítattal nyomtam, azt éreztem, most aztán bármire képes vagyok. Arra számítottam, hogy fájni fog, ki fog esni a szívem, belehalok, nem fogom bírni. De egyszerűen az utolsó percben is azt éreztem, kérek még, nem elég. Voltak eufórikus pillanatok, de nálam az adrenalin könnyen beindul és iszonyat felturbózza az állóképességem. Küzdenem csak a hideg ellen kellett igazán, igen kellemetlen volt izzadtan ebben a klímában, ráadásul nehezen tudtam hidratálni magam a közel fagyos vízzel.

Tekertem, sprinteltem, jumpoltam, hegymeneteltem, kb ezek a verziók léteznek, és bármelyik volt porondon, a kedvencemnek éreztem.

Nagyon izgalmas volt megvalósítani önmagam egy oly cél teljesítésével, amitől féltem, nem éreztem képesnek és alkalmasnak rá magam, különösen egy átbulizott péntek éjjel után. A tekerés közben meg is világosultam. Felfedeztem magamban az igazi erőt, akaratot. Büszkeséget éreztem és önbizalmat. És egy kis fájdalmat a bal térdemben.:)

fotó: Brigi

Teljesítettem egy nagynak hitt célomat, kiderült, kishitű vagyok, ennél nagyobb kínzásnak kell történnie a vágyaim kielégítésére. Nem titkolt vágyam rögtön duplázni, szenvedni akarok és átélni a döntési kényszert, hogy feladom, vagy utolsó energiáimból merítve haladok tovább. Ájulásig, emésztő fájdalomig akarom tekerni, no persze nem vmi rejtett mazochista hajlam kiélése miatt, hanem tudni akarom, mit érez a sportoló, aki az életét áldozza emberfeletti teljesítmények elérése érdekében.

Kifelé jövet a bányából elsírtam magam. A boldogság könnyei voltak, mert talán az előző sorok nagyképűnek hatnak, de életre szóló élmény volt. Megcsináltam. A cél ennyi volt. Nem ez nehéz, hanem hinni magadban. Már hiszek magamban.

Köszönet a résztvevő és szervező vádlikillereknek! :)

A képeket Dolnay Brigitta készítette, utólagos engedelmével elloptam :)