első

érzet
A legjobb élmény az életben mindig az első…
Az első falat a finom, frissen elkészült, omlós, illatozó saját készítésű süteményből…
Az első sikeres tortalap több egyenlő rétegre szeletelése, melyből csodás gyömbéres-narancsos tortát készítünk testvérük szülinapjára…
Az első korty egy forró nyári napon a jéghideg, habos, citromos búzasörünkből…
Az első mozdulatok végrehajtása a fitneszteremben, amitől érzi a lelkünk, hogy testben létezik, amely egyszer csak el kezdett működni, mozogni, fájni, felfedezzük, hogy van karunk, lábunk, fenekünk, hasunk, hátunk, csontjaink, izmaink...
Az első kilók, melyet leküzdöttünk magunkról és az első izomcsoportok megjelenése a keserves diétának, csoki megvonásnak, kitartó és kemény edzéseknek, izzadásnak, sanyargatásnak köszönhetően, vállalva a fájdalmat, sérüléseket, bőrkeményedést a tenyerünkön, a fáradtságot...
Az első spinning óra, amiről azt hittük, élve nem jövünk ki a teremből...
Az első spinning óra, amikor ráéreztünk a ritmusra, és sikerült a nyeregből kiemelni magunkat égő combizmok árán és tekerni a többiekkel együtt, végre részesévé válni a csodának...
Az első spinning óra, mikor felfedeztük, hogy semmi sem lehetetlen, bármit bírunk: sík, hegy, sprint, jump. Első kattanás...
Az első spinning maraton, amikor úgy érezzük, a másvilágba tekerjük magunkat, és mikor ott járunk, újjászületünk... 
Az első pillanat, amikor már nem szenvedünk, hanem boldogok vagyunk és büszkék Magunkra. Büszkék a döntésünkért, hogy teszünk, a tettünkért magáért és az eredményeinkért.

a csapat

Kihívás iránti csillapíthatatlan vágyam kielégítésére részt vettem életem második spinning maratonján, mely cseppet sem volt kevésbé lélekemelő és izomszaggató az elsőhöz képest.


A rendezvény a Megafitness KÖKI-ben került megrendezésre szombaton. ’Rutinos’ maratonistaként szerencsére higgadtan voltam képes várni az eseményt, így tudtam aludni előző éjjel, nem remegtem teljes valómban az izgatottságtól, félelemtől, nem küzdöttem hányingertől, nem volt hasmenésem, nem volt szükségem lelki gyakorlatok végzésére a bátorságom összekapirgálására. Csak úgy belibbentem. Bár lehet, éppen ezek az érzések adják meg az első alkalmak sava-borsát, ám levetkőzve ezeket tudjuk teljesen átadni magunkat az esemény által kínált felszabadító érzésnek. 

Szuper ellátásban részesültünk, kaptunk frissítő ásványvizet, energiaszeleteket és gyümölcsöket is. Polar támogató lévén kaptunk termékkatalógust, amiben megnézhettem, milyen órám nem lesz. Majd a rengeteg menő bringás-spinninges mezt viselő vagány közt egyszer csak velük együtt feszítettem a spinneren izgatottan várva, hogy belevágjunk életem valószínűleg legtutibb ’másodikjába’. 

hajcsárok

Az instruktorok voltak: retro Zala Miklós, húúú-lány Vallus Anett és rocker iron man Kovács András. Zenében és technikában ugyanebben a sorrendben fejlődött egésszé a tekerés, és állt hozzám egyre közelebb. Nagyjából a felétől éreztem, hogy hat az agyamra, s nem elsősorban Anett húúú-jaira gondolok, amik kétség kívül lezúzták hallójárataim, de mindent megbocsátok a pattogásnak új értelmet adó túlpörgött leányzónak, mivel iszonyatos lendülettel és energiával vitte az egészet.

Számomra azonban a lendületet és energiát sokkal inkább a környezet ’tárgyi’ (fény) hangulata és a zene adja. Sötétre van szükségem és brutál zúzda zenére. Így szeretem hosszan, nagyon hosszan feszegetni határaimat, a véget nem érő hegymenetekkel és sprintekkel, miközben endorfin-áradatban lubickolok. Ebben volt részem. 

áldozatok

Becsuktam a szemem. Sprint, nagyon gyorsan. 3 óra tekerés után éreztem, egy rossz mozdulat, és a térdem kibillen, egyre többször hanyatlott össze a lábam, de a tüdőm és izmaim bírták energiával, ám fáradtam. Bizonyára beteg vagyok, de élveztem ezt az apró határt, amikor még bízom magamban, hogy tartani tudom a lábam, de azt is tudom, a testem épségével játszom. Ilyenkor egy iron man bőrében érzem magam, csodás lehet átlagon felüli teljesítményeket végrehajtani. Ez a kis tekergetés nagyon messze áll tőle, tudom, de a sötétben csak Én vagyok és a fantáziám, és mindig hidegrázásig álmodom magam egy csúcs-erőmérőpróbára, ahol persze kiválóan teljesítek.


Az álmokat pedig valóra kell váltani. Ehhez pedig megtettem az első lépések a crossfit útján…


Köszönöm a Megafitness KÖKI-nek a mega-tuti kis rendezvényt. Továbbá ezer hála az izzasztó élményért az instruktoroknak, szimpatikus csapatként vezényelték az áldozatok gyilkolászását. Járok még arra, különösen mert az élmény mellé kaptam ajándékba egy masszázskupont, ami előtt valamelyik őrült edzőnek hagyom magam eufóriába hajszolni.

Nincsenek megjegyzések: