ízletes romantika

pata negra
Kis bepillantást engedek a magánéletembe, ugyanis célom megismertetni egy kiváló és hangulatos éttermet, amihez életem egyik legszebb és legintimebb eseménye kapcsolódik.

Tavaly nyáron a hőségtől kikészülve, gondok terhe alatt, az új munkahelyen való bizonyítási vágytól kifáradva csoszogtam haza. Útközben meg-megálltam üzletek kirakatát bámulni, be is tértem néhányba, miközben tudtam, hogy korgó gyomorral vár otthon Ő, hogy izibe induljunk vacsorázni valamelyik étterembe, a választáson valószínűleg egész álló nap a fejét törte. Nem volt ez különleges, hiszen gasztromán párosként gyakran kerítünk alkalmat ízletes ételek fogyasztására.

A lakásba belépve rögtön éreztem a vibráló izgalmat, s pillanatok alatt egy doboz volt előttem, benne halomban kínai szerencse sütik, kínálgat. Nem értem, hisz semmi izgalmasat nem találok ebben a „fogásban”, ezt jól tudja Ő is. Nyugtalanul noszogatott, hogy válasszak. Megtettem. Választottam. Törtem. Olvastam. „Quer se casar comigo?” Mielőtt gondolkodhattam volna e mondat jelentésén, mielőtt furának találtam volna a kézzel írott papírkát és illatozó sütikét, Ő térde ereszkedve megfejtette a portugál nyelven írott kérdést, s persze ehhez nem is volt már szükség semmilyen nyelvi közlésre. Értettem. Engem akar. Velem élné le életét.

Várta a választ, de Én csak hallgattam, s minden másodpercet próbáltam hosszan megélni, féltettem a pillanatot, élvezni akartam, fürödni a boldogságban. Egy szívrohamot megelőzve azonban szükséges volt elárulni akaratom: igen.

A maradék sütiket, melyet Ő maga készített, serényen tördeltem, s mindegyik más-más nyelven tartalmazta a kérdést. Megható. Különleges és kreatív módja a lánykérésnek, rá jellemző…

Hamar ínycsiklandó falatokat kínáló étteremben találtuk magunkat, ahol örömmámorban válogattunk a spanyol unikumok széles tárházából. Szenvedélyünk az étel, az ital, és egymás társasága. Ehhez abszolút tökéletes választás a tradicionális spanyol konyha, a Pata Negra, ahol tapasok formájában élvezkedhetünk a különböző ízek világában, és egymásban.

Pata Negra
pata negra
Kedvelem az igényes és ízletes ételeket, az udvarias vendéglátást, a barátságos és hangulatos környezetet, és elfogadható árakat, de nem szívesen térek be a sznob tömeg által imádott puccos, fellengzős, ám bizonyára remek ételek kínáló éttermek világába.

A Pata Negra minden igényemet kielégíti. Ő és Én egy hangulatos kis sarokban, mosolygó, lelkes felszolgálók szaladgálnak apró tányérokkal, melyek őrült dolgokat rejtenek. Laza spanyol ritmusok. Üveg bor, s rengeteg finom falat foglalja a helyet aprócska asztalunkon. Terülj asztalka ez, roskadozik, szem-száj ingere. Felváltva kapkodom az olívát, jamon serranot, manchegot, és egyéb brutáliákat.

A Kálvin téri Pata Negra ez, autentikus spanyol tapas bár, ahol több mint 40 féle tapas, serrano és ibériai sonka, manchego, kecske és juhsajt, valamint kiváló borok nagy választéka csábít látogatásra.

Sikerült több szerelmet is köttetnem. A hosszúkás, kifejezettem olajbogyók szervírozására alkalmas tálban sorakozó zöldellő bogyókkal... Chorizoval vörösborban sütve, apró serpenyőben tálalva, amelyet egy itthoni fogyasztás alkalmával tuti tisztára nyalnék, olyannyira imádom a borban kolbászból kisült zsír egyveleget... A vaslapon sült sertésszűzzel, dinsztelt hagymával és érett manchego forgáccsal, amely önkívületbe kerget különleges ízvilágával… A vaslapon sütött apró bébi tintahalakkal, amelyek szívesen mártóznak meg az aioli mártásban, hogy így landoljanak ínyenc számban...

A falatokat immár gyönyörű eljegyzési gyűrűmet viselő ujjacskámmal csipegetem.

Csipegess Te is!

1 megjegyzés:

mlnrlv írta...

áá, eleje a legjobb :D